A bulizós este óta két hónap telt el. Minden megint felfordult az életemben. Leila 6 hónapos terhes, és én újra mellette vagyok.. még magam sem értem, hogy jutottunk idáig. Petivel viszont minden rosszra fordult.
Leila megbánta amit tett, és én kezdem tényleg elfelejteni. Persze örökre belém vésődött az érzés, hogy átvágott, és elszakított egy számomra fontosnak vélt embertől, Alextől. Nos igen, ha már Alex. Nem mondom, hogy teljesen felhőtlen lett a viszonyunk, de kezdünk rendbe jönni. Esténként folyamatosan hármasban web kamerázunk, és nagyokat nevetünk. A többiek még mindig rosszallóan néznek rájuk, de nem úgy mint ez előtt. Persze semmi sem lesz olyan mint régen, főleg a Petivel való kapcsolatom.
Teljesen magamra hagyott, megváltozott, és olyan, mintha nem is ismernénk egymást. Kurvák, drog, és töménytelen mennyiségű ital. Nem képes elfogadni, hogy többé már nem gyűlölöm szívből Leiláékat. A suli legnagyobb ribancával jár, és ha teheti csak meg aláz. Nem tudom mi történt velünk, hogy miért nem érti meg, nem utálhatom, vagy utálhatjuk őket.
Ezt a legnehezebb feldolgozni. Ezekre a gondolatokra akaratlanul is könnyek gyűltek a szemembe...
Lefelé hajtott fejjel próbálom visszatartani a sírást,hisz nem éppen előnyös ha az iskolába engedem útnak az érzelmeim.Telefonom nyomkodásával próbáltam elvonni a figyelmem és ez egész addig így is volt,ameddig valaki nekem nem jött.Hideg valami folyt végig a fejemen és lassan elért a nyakamig majd a mellkasomra is .Valami rózsaszínű ragadós turmix.Hátra néztem és a drága kedves kis Lucával találtam szembe magam,akinek az oldalán ott röhögött Peti.
-Figyel csak kislány.Nálunk szokunk fürödni-szólt oda durván és lenézően,majd Luca derekát átkarolva elindult.
Azt hiszem eltört bennem a mécses, és zokogva hulltam a földre. A többiek azonnal körém gyűltek, Krissz pedig Peti után kapott.
-Hé ember! Tegyél korlátot magadra mert eljár a kezem!-ragadta meg, a pólójánál fogva.
-Védd azt a kis kurvincát, a seggfejjel együtt, Hanna is csak ezért kapja amit érdemel.
Krissz karja megindult az arca felé, és olyan erővel mosott be neki, hogy eleredt az orra vére, majd a földre terült.
-Ne merd még egyszer bántani Hannát, sem a társaság többi tagját!-ordibálta az arcába, miközben rajta ült és ütötte verte.
Engem közben Zsófi és Nóri kapartak fel a földről, majd az osztályba vonszoltak.
Ccsssttt!-csitítgattak a lányok, de egyszerűen nem bírtam abba hagyni. Annyira fájt, és boldogított ez a 2 hónap egyszerre. Minden érzésem, az összes, ami bennem volt, egymás ellen fordult és harcoltak.
A következő pillanatban Leila jelent meg, és Lucát cibálta elém a hajánál fogva, majd így szólt.
-Most azonnal bocsánatot kérsz tőle te üszkös k*rva!-utasította határozottan.
-Én ugyan nem!-nyávogta.-Leila még egyet csavart hidrogénezett haján pár lépést hátra lépett, majd megrántotta.
-Aúú-sikoltozta.
-Gyerünk már rontod a levegőt-sürgette.
-Nem vagyok hajlandó még csak rá nézni se erre a dögre. Peti az enyém, ti meg tegyétek tovább a mocskos fejeteket, egyszer még úgy is bosszút áll...-Leila meg elégelte, és egy hatalmasat vert bele a gyomrába.-beszélj te szutyok!-erre Luca szembe köpött.. azt hittem az eszem meg áll. Olyan erővel álltam fel, hogy borult szék is, pad is, majd elé léptem.-innen át veszem-suttogtam alig hallhatóan.
-Hajrá kislány- nevetett Leila.
-Na gyere te rinygó!-húztam magam után. A folyosóra léptem, majd elkiáltottam magam-Emberek két segítőt a kurva alázásra!
Azonnal mellém lépett Amarilla és Szöszi. Egy egy oldalról közre fogták, én elengedtem, és szembe álltam vele. Pár percig néztem, majd vissza köptem.-Hajrá mindenki gyerünk, gyerünk, egy-kettő aki utálja, köpje szembe!
Mivel az első két óra az egész sulinak elmaradt az előadás miatt, azt hiszem majdnem minden diák ugyan ezt tette. Kis kurvincánk könnye potyogott, és kérlelően nézett rám. A vége felé Peti lépett elém.
-Jól esik?!-kérdezte indulatosan.
-Nagyon is-vigyorogtam a képébe.
-Akkor jó- vigyorgott vissza.
Na álljunk meg egy percre! Ő most egyet ért velem?! Ne már.. szóval végig színlelt?!
-Mi van??-képedtem el-Te ennek miért is örülsz?-vontam kérdőre. Itt viszont már nagyon is elkomorodott.
-Tudod, hogy mindig is csak játszottam vele.-Könnyek szöktek a szemembe, és villám gyorsasággal folytak végig az arcomon.
-Ne sírj már!-fogta két keze közé az arcom.
-Hagyjál!!!-kiabáltam zokogva.
Hát gyerekek ennyi volt mára, folyt. köv.
