Oda sétáltam elé le guggoltam és csak bámultam rá.
Nem tudom mi történt miután szanaszét szabtam a karjaimat. És hogy mit keres itt, hogy miért volt ilyen az elmúlt két hónapban, őszintén nem tudtam.
Bár amikor azt mondta, végig csak játszott vele végül is, valahol értettem. Mert hát.. eszembe jutott az SMS szakítás, hogy hányszor dobta már ki és a többi..
Vagy tíz perce csak bámultam rá majd valamiféle késztetést éreztem arra hogy fel hajtsam a fejét és bele másszak az ölébe. Így is tettem. Körülbelül húsz perc múlva egyszer csak megpuszilt. Annyira jól esett hogy meg sem mozdultam. Olyan melegség jött rám, olyan jól éreztem magam a karjaiban hogy.. nem is tudom..
-Hát te mit keresel az ölemben?-kérdezte nyugodt, halk hangon mint hah csak attól félne, elijeszt.
-Nem tudom.-súgtam vissza én is.
Itt vagy 5 percig hallgattunk-De ne hogy azt hidd ennyivel elintézted, mert rohadtul nem.-szólaltam meg valamivel hangosabban.
-Tudom-szégyellte el magát.
-Akkor jó.
-Mennyi az idő?
-Nem tudom.
-Nem néznéd meg?-kérleltem negédesen.
-Muszáj?-nyöszörgött-olyan jó helyen csücsülsz itt-nevetett kajánul a fülembe.
-Te kis huncut-kezdtem kuncogva ficánkolni. Khm..
-Ne!-szólt rám élesen.
-Mert? fordultam meg felé, s így már vele szemben mocoroghattam.
-Mert baj lesz-vigyorgott rám.
-Uhumm.. És milyen baj?-húztam tovább.
-Ilyen-harapott a nyakamba hirtelen, majd fel kapott és az ágyra vágott.
Megint elvesztettem a fejem, megint ott tartunk ahol fél éve, a különbség csak annyi, tudom, most senki sem.
Nem tudom, miért hagytam, és ő miért tette, de annyira jó volt. Csak megtörtént.
*********************************************************************************
Ma reggel teljesen kipihenten, és viszonylag nyugodtan ébredtem.
Az este.. nem is tudom.. A legjobb szó erre talán az, hogy furcsa.
-Mi lesz velünk..?- Fogalmazódott meg bennem a kérdés, majd mikor Petit láttam mozgolódni hangosan is kimondtam.
-Amit te akarsz-válaszolta, azt hiszem teljesen komolyan.
-De azt még én se tudom-szontyolodtam el.
-Nem baj picim, be hogy ez rontsa már el a kedved! Majd rá jössz idővel..-puszilt meg.
-És te addig el hagysz még vagy ezerszer, csak mert meg bocsájtottam vagyis, meg bocsájtottunk nekik".
-Soha többet!- fordított magad felé.
-Biztos?-kételkedtem életemben először a szava hihetőségében.
-Biztos-hajolt közelebb, majd megcsókolt. Azt hittem menten elolvadok.. persze nem mondhattam meg neki..
-Mit csináljunk ma?-kérdeztem hirtelen felpattanva, mielőtt ki csúszik a számon, amit gondolok.
-Hát, mivel hétvége van, és dög meleg.. menjünk vidám parkba!-vetette fel a pompás ötletet.
-Vííí, oki-örültem meg azonnal.
-Na jó, én elmegyek letusolok, aztán kaparok neked valami ruhát, és indulhatunk.
-Oki.
Elindult a fürdőbe, majd meg gondolta magát, és vissza jött, mögém állt, átölelt, majd ezt súgta: -tudom, hogy majd elolvadtál közben!.. mind a kétszer"- majd végleg elindult a fürdőbe.
Én meg ott álltam teljesen le képedve. -Kétszer?- Kérdeztem hangosan tulajdonképpen saját magamtól.
-De az ám!-hajolt ki az ajtó mögül-hölgyem, esetleg még egy menet a zuhany alatt?-kacsintott rám.
-Menj már!-vágtam hozzá a pólóját.
Leültem a gépem elé, és azonnal a facebookra léptem.
Nézegettem pár percig majd egy videóra akadtam, amit az egyik másodikos csajszi rakott fel. Elindítottam, és egyszer csak olyan szinten nevetni kezdtem, hogy majd meg fulladtam.
-Peti-visítoztam vihogva.
-Mi van?-jött be egy szál törölközőben, ami csak a derekára volt csavarva.. hát, nem mondtam hogy a legjobb barátom nem egy fél isten testét csórta el.. Le ült mellém nézett maga elé pármásodpercig, majd ő is röhögő görcsöt kapott.
-Úristen, ez kész-próbált meg beszélni zihálva.
-Az!-kapkodtam a levegőt én is.
A videó tulajdonképpen a kis "k*rva alázásunkról szólt"..
-Válasszál nekem ruhát-böködtem a vállát.
-Na jó-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése