Fejezetelőzetes☺

Ahogy a park egyik padjan ultem, melyen a gondolataimba feledve egyszer eszre veszek egy par cipot.Felnezek s egy fura lany nez ram meglepodo arc kifejezessel.Szemei gesztenyebarna de megis szeliden neztek ram.Arca olyan volt ,mintha egy kisgyerek nezne ram,ruhaja a fekete-piros szinben usztak,s a bal kezeben egy szatyor, mig a jobb kezeben egy jegkremet fogot. Csak par percig neztuk egymast aztan megszolalt. -Mert vagy olyan szomoru?-kerdezte tolem mikozben ette a jegkremjet.Nem feleltem semmit csak neztem ra.Hirtelen mosolygassal teli arcal megsimogatra a fejembubjat es a szatyorbol elovett egy jegkremet es a kezembe nyomta.Mert kedves velem?Hisz ....alig ismer.Ra neztem kerdoen de meg se szolalt csakn nezett ram mosolyogva aztan leult mellem.Mikor lelult en felalltam es megfordultam.Megkoszontem a jegkremet es elindultam.Alig mentem par lepest tetem meg o megfogta a karomat es erosen fogta.Mar azt hittem lefogom orditani de amikor raneztem meg mindig szelid mosollyal nezett felem. -Nem meseled el nekem mi banja a szivedet?-kerdezte szelid hangon.Nem mintha nemet nem tudtam volna mondani de neki valahogy nem me