Hetedik rész

Tegnap este sok mindent át értékeltem. Azt gondolom beszélnem kellene mindenkivel, (igen Leilával és Alexal is) rendeznem kell az életem mert amíg nem zártam le ezt a korszakot addig nem nyithatok újat.

Zsófival délben ébredtünk. Neki is elmondtam a terveimet, majd elindultam haza, közben meg csörgettem Leilát. Nyolcadik csengésre vette csak fel, gondolom megint másnapos volt. Szánalmas.

-Szia zavarlak?-kérdeztem teljes közömbösséggel a hangomban.
-Hanna! Úgy örülök hogy fel hívtál, tudtam, hogy át gondolod a dolgokat, és meg tudsz bocsájtani. És én tényleg...
-Leila!-szakítottam félbe-Nem békülés miatt hívtalak. Csak szeretnék mindent meg tudni erről az egészről. Le akarom zárni a múltat, és ehhez az kell, hogy beszéljek veled, és mindenkivel.
-Óóó...-kedvetlenedett el- oké, nekem így is jó.
-Rendben, találkozhatnánk most? Itt vagyok a Deákon.
-Persze, fél óra és oda érek.
-Akkor 2kor Prisent kávézó?
-Igen, ott jó.
-Rendben szia-tettem le meg sem várva hogy elköszönjön.

Úgy is lett, 2 után pár perccel már egy asztalnál ültünk gyümölcs lével, és egy egy szelet vanília tortával. Régen, nagyon régen, mikor még legjobb barátok voltunk, folyton ezt rendeltük.

-Szóval miről szeretnél beszélgetni?-kezdett bele.
-Először is szeretném tudni, meg tartod e a babát?
-Igen, tudod nem akarom őt büntetni ezzel. Bár mennyire is nem kívánt terhesség, soha se venném el az életét. És ráadásul a tetteim következtében-itt elakadt egy pár másod percig-teljesen egyedül maradtam, legalább ő itt lesz nekem.
-Alex?-kérdeztem meg lepetten.
-Ó, hát fel ajánlotta hogy velünk marad, de nem fogadhattam el, bármennyire is szeretem. Mert hát igen szeretem. Elhiszem, hogy neked ez most fáj, de ez van. Nem tudok neki mit tenni. Meg történt, és sajnálom, tényleg nagyon sajnálom, nem akartalak megbántani. Nagyon fontos vagy nekem, és a barátságunk is az. Szeretném helyre hozni.
-Figyelj ezt már biztos nem tudjuk helyre hozni, és tudod mit?! Igazából nem is akarom. Szerintem érthető okokból, nagyon meg utáltalak. Ez van. Elcseszted nincs több esélyed. De egyet akarok még tudni: Mettől meddig?
-Alexal?-kérdezte félve.
-Igen-bólintottam.
-2 hónapig-sütötte le a szemét.
-Tudom, csak a te szádból akartam hallani.
-Mi van?-képedt el.
-Igen, jól hallottad. 1 évig jártunk ebből az utolsó 2 hónapot végig veled töltötte titokban. De tudod mit nem értek még? Hogy lehettetek ekkora balf****k hogy nem védekeztetek?-fakadt ki belőlem.
-Ki szakadt-szégyellte el magát.
-Wháhháhhááhháhá-szakadt ki belőlem a nevetést.-Tényleg ennyire szerencsétlenek vagytok? Esemény utáni tabletta? Vagy valami, könyörgöm!-nevettem tovább.- Na jó azt hiszem, nekem ennyi elég is. Csáó- köszöntem el.

Boldogan jöttem ki a kávéházból. Örültem, megkönnyebbültem, és szántam őket. Nagyon. A következő ember akivel beszélnem kellett Alex volt. Kisebb gombóccal a torkomban tárcsáztam a számát. Azonnal fel vette.

-Hanna?-csodálkozott.
-Igen, szia Alex-köszöntem vissza olyan nyugodtan, amennyire csak a szapora szív verésem engedte.- Figyelj szeretném le zárni ezt a korszakot, a veled és Leilával kapcsolatos dolgokat, s a többi. De ezt csak úgy tehetem meg, beszélek veletek erről. Most jövök a Leilával való találkáról. Rá érsz?
-Őmm... Igen persze. Merre vagy most?
-A kertvárosi parknál.
-Oké 10 perc múlva ott vagyok.
-Oké.-és le tettük.

Azt hiszem ő végre felfogta, hogy soha többé nem fogok tudni meg bocsájtani nekik, és nem is akarok. Fél 4re ért ide. Messziről kiszúrtam. Bárhol felismerném.

-Szia-hajolt felém, hogy puszival köszöntsön.
-Inkább ne-toltam el magamtól. Éreztem ahogyan kissé könnyezni kezdek és a pulzusom az egekben, a mellkasomon meg akkora a nyomás, mintha ülne rajta valaki.
-Oké, bólintott, és le ült a földre velem szemben.-És mi újság, úgy általában?-próbált jó pofizni.
-Semmi különös, de nem báj csevegni jöttem.-ripakodtam rá.
-Jó, akkor miért hívtál, miről szeretnél tudni?
-Csak arról hogy miért.-valami forró folyt az arcomon végig. Könny, hát persze. A földet bámulva vártam a válaszára.
-Nem tudom. Szerettelek, és még most is szeretlek, de valahogy kevés volt az egész. Alig beszéltünk találkoztunk, és az egész olyan gyerekes volt. Leila komoly. Vele tudtam beszélgetni a jövőbeli elképzeléseimről, terveimről, vágyaimról.
-Értem szóval én túl gyerekes vagyok-nyeltem vissza az újabb kicsordulni vágyó patakot.
-Nem, nem erről van szó. A kapcsolat volt túl komolytalan.
-Most már elhiszem, hogy ki szakadt, talán nem beszélgetni kellett volna közben, vagy ennyire unalmas volt-erőltettem álvigyort a fejemre.
-Mi van?!
-A gyerek. Leila azt mondta ki szakadt a gumi.
-És mért érdekel ez téged?-Háborodott fel. Komolyan nem hiszem el ezt az embert, ezek után még neki áll feljebb.
-Mert mondjuk az együtt töltött egy évből 2 hónapot mással keféltél, csak mert én nem voltam hajlandó szét tenni egy ilyen mocsoknak a lábam mint amilyen te vagy.-kiabáltam az arcába.
-Szó sincs a szexről-emelte fel ő is a hangját.-Maga a kapcsolat volt túl laza.
-Na jó tudod mit, ennyi elég is. Én most megyek, örülök hogy ezt meg beszéltük.-Fogtam magam, és elindultam haza felé.
-Ne már!-kapott utánam.
-Hagyjál-szedtem a lábaim szaporábban.

Ki értem a parkból, és büszkének éreztem magam. Már nem könnyeztem, már nem fájt, már nem voltam mérges. Még boldogabb voltam, mint mikor Leilát hagytam ott.

A táskámból egyre hangosabban szólt a Out Of My Head elővettem, és a kijelzőn Szöszi neve villogott.

-Szia-köszöntött vidáman.
-Szia, mond.
-Megyünk bulizni!-visította.
-Most?
-Hát olyan 8ra ott vagyok érted.
-Oké.
-Petinek szólj!
-Izé... Muszáj?
-Persze hogy muszáj!
-Oké.
 -Akkor nyolckor szió-tette le.

Mivel nem volt még kedvem haza menni, és pont Krisszék háza előtt sétáltam el, becsöngettem.

-Hanna!-nyitott ajtót egyszerre a 3 fiú. Krissz, Dávid, és Ádi.
-Hali, este buli lesz, de még nincs kedvem haza menni, úgy hogy gondoltam meg zaklatlak titeket-vigyorogtam az arcukba.
-Csak nyugodtan, gyere be.-hívott be Ádi.
-Oké.

Ők beszaladtak, mert valami hülye öldöklős videó játékkal szórakoztak, le vágták magukat a szétnyüstölt kanapéra, de úgy, hogy hely nem maradt.

-Sorry, nem maradt hely!- pillantott fel rám Dávid.
-Igen?-vontam fel a szemöldökömet. Fogtam magam és keresztben elfeküdtem az ölükben. A fejem Dávidnál, a lábam Ádinál a fejem és középen Krisszt nyomorítottam.

Mind hárman össze néztek, majd vissza felé kezdtek számolni.

-Három, kettő,...
-Le ne merjetek lökni-sipítoztam.
-Akkor száljál le felé!-parancsolt le magukról Ádi.
-De ne már! Így olyan kényelmes-nyafogtam.
-Na majd mindjárt nem lesz az!- és ekkor mind hárman egyszerre.
-Ne, hagyjatok, meg adom magam, halljátok, fel adom!-kiabáltam.
-Na akkor keljél fel innen-segített feltápászkodni Ádi.
-Beszállhatok?
-Persze-válaszolták egyszerre.

A nap további részében játszottunk, aztán elkísértek haza, megvárták még elkészültem, és utána együtt vártuk a többieket.

Nyolc előtt 5 perccel csöngettek. Ki mentem ajtót nyitni, és a következő személyek tárultak elém: Amarilla, Szöszi, és Miri.

Szóltam a többieknek, és már indultam is.

-Peti?-kérdezte rosszallóan tőlem Szöszi.-Ugye nem felejtetted el?
-Becsöngetünk oki?
-Ajjh te! Na induljuk.

Elindultunk, és becsöngettünk, pontosabban becsöngettem Petihez, a többiek a sarkon vártak.

-Buli van!-mosolyogtam rá.
-Tudom-lombozott le.
-Honnan?
-Dávidtól.
-Oké.
-És... gondolkodtál... rajtunk?-mutatott rám, majd magára.Válasz helyett életem legjobb cselekedetét tettem, oda hajoltam hozzá, és lekaptam. Majd bele szédültem, a gyomrom liftezett, és a szívem úgy vert, hogy majd ki ugrott a helyéről.

-Enyém vagy!-jelentette ki határozottan.
-Csak a tiéd-bújtam hozzád.

Elindultuk a többiekhez, kézen fogva. Majd ki csattantam a boldogságtól. Oda értünk, a többiek húú-ztak egy sort, de nem kérdezősködtek.

-Nem is lepődtök meg?-háborodtam kissé fel.
-Mindig tudtuk-válaszolták szinte egyszerre.
-Ennyire egyértelmű volt?-kérdeztem tulajdonképpen már saját magamtól.
-Kicsim, ez mindenkinek feltűnt, és igen egyértelmű is volt. Csak te nem vetted észre-piszkált halálian édes mosollyal.
-Ja, hát oké-zártam le ennyivel a témát.

Tovább haladtunk a belváros felé, és a többiek egyszer csak le lassítottak annál a boltnál, ahol régen, hát... khm... "ingyen vásároltunk", fogalmazzunk így.

-Na nem, én többet tuti nem-kezdtem hátrálni Peti kezét elengedve.
-Jajj ne parázzál már, buktunk már le?!-rángatott vissza Ami.
-Gyere már-unszolt Szöszi.
-És ha lebukunk?!
-De nem fogunk!-lökdösött az ajtó felé.
-Hjajjh, te-sóhajtottam hatalmasat, majd be mentem utánuk.


Csak Szöszi és én mentünk be, mert mindig is mi voltunk a legügyesebbek.

-Azt akarom hogy vissza térjen a régi éned, azért hoztalak ide, hogy lazítsunk!-biztatott.
-Oké, csak menjünk.

Egészen a pénztárig nem is volt gond, ahol is a pénztáros megállított mert Szöszi zsebéből kilátszódott a egy csoki papír széle.

-Ti ott!-kiabált ránk-Igen ti! Gyertek csak vissza!

Hát gyerekek, itt most befejezem, elment az ihlet, addig is találgassatok a folytatásról, jó olvasást! Timy <3

6. rész

Gábor felrángatott a lépcsőn a teremhez, és folyamatosan arról papolt, hogy beszélnem kell Petivel. Már nagyon untam, hogy mindig mindenki mindent jobban tud nálam, szóval már alig vártam az óra kezdetét. Mondjuk pechemre a tanár még pont nem nyitott terem ajtót, szóval a folyosón kellett várakoznunk.
Nem volt kedvem álldogálni ezért le ültem a földre a szekrények elé. Gábor pedig a térdemhez támaszkodva guggolt le elém.

-Miért nem beszélsz vele?-kérdezte.
-Mert csak-válaszoltam közömbösen.
-Megbántott?
-Nem.
-Rád mászott?
-Hülye!-kiáltottam fel.-Dehogyis!
-Jó akkor meg mért élvezed, hogy szenved?! Nézz már rá! Miattad ilyen! Ne csináld már ezt vele!
-Én csinálom ezt vele?! Folyamatosan le szarta a fejem Luca miatt. Elegem van! Tudom, nagyon jól tudom, hogy Alex miatt én is hanyagoltam párszor, DE NEM FOLYTON!-kiabáltam  az arcába.
-Csajszi!-simította meg az arcom- Elhiszem hogy rosszul esik, mert ez már régen több mint barátság. Ezért kell beszélned vele-állt fel a lábamtól, és Petinek intett.

Valahogy nem volt se kedvem, se erőm tiltakozni az ellen, hogy ide hívja.

-Cica-guggolt ő is elém, és... jézusom életemben először láttam könnyezni, de persze nem említhettem meg, mert az rontaná a pasis hírnevét.-Ne haragudj, nem akartalak... Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni, de egyszerűen teljességgel elvesztettem az eszem, mikor elém álltál azon az estén. És azt hiszem beléd is szerettem. Talán már rég óta, csak nem vettem észre. Ne csináld ezt, kérlek!
-Peti,-és itt én is elakadtam egyszerűen nem tudtam neki mit mondani. Én is szeretem? Ugyan, túl felszínes. Haragudjak rá tovább? Az meg szánalmas. Nem tudtam mit kéne válaszolni csak bámultam rá. Viszont örültem mert a tanár megszakította a kis diskurzusunkat, be terelt minket mint a birkákat, és kezdődött is az óra.

Az egyik kedvenc tantárgyam órája volt, a hivatalosan is kedvenc tanárommal, de egyszerűen nem tudtam figyelni. Peti ebben a teremben mögöttem ült, és szinte éreztem az égető tekintetét a hátamon. Teljesen biztos voltam benne, hogy egész órán engem bámult. Hamar kicsengettek, hisz utolsó óra volt. A lépcsőn Zsófi pattogott hiperaktív módjára felém, és már el is indultunk volna, ha nem jön a mi kis díszvendégünk, ki más, ugyan ki?! Hát Peti. Mondhatom felettébb örültem a társaságának, az óra előtt történtek után.

Az utcán sétálva egyszer csak ki tört belőlem minden.

-Zsófi, ha szépen megkérlek, előre mennél egy villamossal? Esküszöm, sietünk és utánad megyünk, és ott alszok ma, de meg kell beszélnem ezzel a bolonddal valamit- biccentettem Peti felé.
-Cicám, amúgy itt vagyok-mutatott felháborodva magára.
-Ne cicázzál-förmedtem rá. Életemben először. Igazából teljesen meglepődött, hisz sose bántam ha így nevezett.
-Na jó azt hiszem tényleg jobb lesz ha én előre megyek. Várlak-nyomott egy puszit az arcomra, majd elindult.

-Most mi legyen? Már mint izé... tudod... velünk-dadogott.
-Hogy hogy mi?- tettem a fejem neki.
-Hallod, nehogy már úgy csinálj, mintha én nem érdekelnélek téged! Ne tagadd már-rántott magához, mélyen, nagyon mélyen a szemembe nézett.
-Én... hagyjál!-kezdtem el futni.
-Nem! Nem, nem és nem! Nem foglak még egyszer elveszíteni, mint akkor mielőtt Alexal össze jöttél!

Nos igen, ezt talán elfelejtettem említeni, hogy mielőtt Alexal össze jöttem Petivel... Lett volna... Valami... Csak ő akkor le rázott. Hát ez van.

-Na látod. elhagytál-rábasztál.-zokogtam alig érthetően.
-Ne csináld ezt, szeretlek hallod!
-Más is! Csak ők is ennyire hülyék voltak hogy egyszer hagytak elmenni. Utána engem nem lehet már vissza kapni. Nincs második, se harmadik, se semennyi új esély.

Kirángattam magam a szorításából, és elfutottam. Felszálltam az első villamosra, és hamar oda értem Zsófiékhoz. Nem csöngettem be, hisz akkor állnom kellett volna a nénikém faggatását, az állapotomról. Szóval csak megcsörgettem. Szerintem egyből le esett neki hogy baj van, és leszaladt ajtót nyitni.

Rám nézett és egyáltalán nem lepődött meg a látványon.

-Gyere, menjünk fel, nyugi anyu nem fog faggatni, nincs itthon.-nyugtatott meg.
-Ohh, oké.-könnyebbültem meg.

Fel mentünk a szobájába, le ültem az ágyára, ő pedig velem szemben.

-Hallgatlak-nézett rám kedves mosollyal.
-Oké-kezdtem bele.

És elmeséltem mindent. Kezdve a bulitól, a "fogadásról", Lucáról, Petiről, a "majdnem" estéről, és ami utána történt. Meg mutattam a karomat, elmeséltem Peti "vallomását, azt hogy szeretem, de sose mondanám meg neki.

-Hűha, jó rég nem meséltél már nekem.-szomorodott el.
-Ne haragudj!-szégyelltem el magam. Hisz tudtam, ő tényleg azaz ember, akiben teljességgel megbízhatok.

-Na jó, ha már így bevallottál nekem mindent, kérsz egy cigit?-nézett rám félve.
-Nálad mi a jó büdös francért van cigi?!-háborodtam fel.-Komolyan nem bírtad volna ki még pár hónapig?!
-Na ide figyelj te mindent sokkal hamarabb kezdtél!-emlékeztetett.
-Jó az más!-védekeztem.
-Mért is?-vont kérdőre.
-Hát... Hát mert... Mert rám senki nem vigyázott így, ahogyan én rád.
-De már nem vagyok kis baba.

Itt egy pillanatra elgondolkoztam. Mert valahol igaza volt. Mit is akarok én, hiszen tényleg ezerszer rosszabb vagyok mint ő.

-Jó igazad van.-enyhültem meg.
-Na gyere, nézzünk meg egy filmet.
-Oké.

Az este további részében csak a tv-t bámultuk. Hosszú idő után először tudtam ki verni a fejemből mindent- és mindenkit. Éjjel 2kor feküdtünk le.

Sziasztok! Hát itt az előző rész befejezése. Remélem tetszett, véleményeket várunk! ~Timy~ <3

Ötödik rész.

Sziasztok♥
Itt is lenne a követező rész amit majdnem teljesen egyedül írtam meg♥
/A harmadik részbe kimaradt,de a pizzát megették:")/

Már csak fehérneműbe feküdtem Peti alatt.A gondolataim elszálltak és a testem is teljesen uralhatatlan volt.Nem tudtam mit tenni,cselekedett a testem helyettem.

Gondolataimból Anett-Peti anyukája-hangja rántott vissza.

-Basszus,basszus.-kapkodta Peti a ruháit és mielőtt beszaladt a fürdőbe rám parancsolt,hogy tegyek úgy,mint aki alszik.
Persze tettem amit kért,de csukot szemem előtt az előbbi kis kalandunk képei jöttek fel filmként.A leges legrosszabb dolgot tettem,nem szabadott volna,hisz nem lehet több köztünk,mint a barátság.Öntudatomon kívül voltam Peti közelébe és sajnos erre nem tudok reális magyarázatot adni.Valami fizikai vonzás,nem tudom mi,de vonzott benne.
Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam az ágyból,magamra öltöttem a ruháim.Amilyen gyorsan csak tudtam a nappali,majd a kijárati ajtó felé vettem az irányt.
Amint kiértem az utcára rohanni kezdtem.Az se érdekel mennyien néznek hülyének,esetleg elme zavarodottnak,most csak az volt a lényeg,hogy hazajussak és megpróbáljam magamról lemosni a mocskot,amit csináltam.

A fürdőmben álltam és a tükörképemmel néztem farkasszemet.
-Fel kell szívódnod Peti életéből,neked nincs ott se pedig a rendes életbe se helyed.-mondtam magamnak.-Mindig is csak teher voltál és leszel is.Soha senki nem fog szeretni.-vicsorogtam és minden szónál egy vágást ejtettem a karomon egy pengével,amit az imént találtam a tükör mögött lapuló szekrénybe.Annyit ostromoltam a testem,hogy a végén a combom is és a karjaim is tele lettek hegekkel.Nem érdekelt semmi.Se a telefonom szüntelen csörgése,se az,hogy anya lassan már rám töri az ajtót.Nem érdekelt.Akkor és ott nem.Lemostam a sebeket,majd egy fáslival betekertem.
Anyával nem is törődve mentem le a konyhába egy üveg tömény italért,majd elindultam a nagy semmibe.
Nem tudtam hová is kellene mennem igazából,de mentem amerre a lábaim vittek.Arra eszméltem fel,hogy az egyik eldugottabb parkszerű építmény egyik fájának a tövébe roskadozok.
A tömény ital egyre csak fogyott,míg a kedvem egyre csak pocsékabb lett.
Nem volt kedvem sokáig üldögélni,a lábaim vittek akaratom ellenére is.
Nemsokára a hídhoz értem,mely egy -nem forgalmas-részen vitt át az élő folyón.
-Ha beleugrok meghalok,mivel részeg vagyok.-gondolkoztam hangosan.-Nem nem tehetem,nekem még sok mindent el kell rendezzek az életembe,már ha nekem van olyan.-gondolkoztam tovább.
Végül nem tettem meg,mert nem éreztem rá késztetést.Helyette telefonomra pillantottam.Hetven nem fogadott hívás és negyvenkettő sms.
-Hallucinálok,biztos nem kerestek ennyiszer,nem aggódnak ezek értem.Alszanak mint akik jól végezték dolgukat.-nevettem fel keservesen.Telefonom memóriáját kiszedtem,majd az egész készüléket a vízbe dobtam.Nem,kicsit sem érdekelt,hogy mi lesz.Nem akartam ezekkel foglalkozni.A sok semmi mellett egy dolog még igencsak az agyamba volt.Peti.Nem tudtam mit kezdeni a dologgal,de az biztos,hogy nem lehet vele többet se beszélnem se találkoznom.Erre a gondolatomra a szívem majd megszakadt,de nem volt mit tenni.Nekem Ő már csak egy tökéletes emlék. Egyedül  éreztem magam,pedig sok barát vett körül,akik mindig azt lesték,hogy mi a baj.Nincs ezzel semmi gond,mert imádom őket,de most mégis egyedül sétáltam hazafelé hajnal negyed hatkor.Szerencsétlen vagyok.Erre az egyre jutottam.
Amint hazaértem nem várt se anya,se senki idegbeteg állapotban lévő személy.Örömmel tapasztaltam ezt,hisz nyugodtan tudok felmenni aludni.


Gyorsan eltelt a hétvége.Anyu  volt az egyetlen személy akivel megbeszéltem,hogy mi is történt.Szerinte,ez teljesen normális,hogy fizikai vonzalmat érzek egy fiú után,de nagyon örült,hogy az Ő egyetlen lánya még ártatlan,mint a kis angyal,vagyis kicsit romlott de az mindegy most.
Hétfő reggel kínkeservesen keltem fel,hisz tudtam,hogy ma bizony be kell menni a suliba.Nincs választásom kötelező sajnos.
Mivel tudtam,hogy ma mindenki megfog támadni,persze csak képletesen,ezért készültem.Újdonsült telefonomat a táskám mélyére rejtettem,mellé beletettem a fülhallgatót,hogy ha nem kell akkor ne kelljen szóba állnom senkivel.
Szünetekbe minden hova úgy mentem,hogy be volt dugva a fülem.Rengeteg tekintet égette a testem minden rézét,de egy különösen.A Petié.Folyamatosan figyelt,de én nem törődtem vele.Ki kell bírjam,el kell felejtenem.Nem sokat kell kibírni,már csak két hét és a sulinak vége,Ő pedig elballag.
Nos,igen ez egy olyan tény,hogy a szívem megint apró darabokra roskadt össze.Nem,most nem Peti miatt,hanem amiatt,hogy Nóra is elballag és nem lesz többé segítségem.
Egy évet kell várnom és minden megváltozik.Vár rám a nagyváros.Nos igen.Anya megengedte,hogy ha elvégzem a sulit és itt nem találok munkát,akkor kimehetek nyáron,valamelyik nagyvárosba megpróbálni.Ez persze nem valami valószínű,de majd meglátjuk.

Végre gondolataim teljesen elkalandoztak.Otthon nem éreztem rosszul magam.Nyugodt voltam,talán túlságosan is.
Gondoltam egyet és nekiláttam a tanulni valónak,jó lány módjára.
Szerencsém volt ezzel,mert a suliba valamiért engem szemelt ki a tanár és tőlem kérte ki az anyagot a-z-ig.
-Leülhetsz,kiváló.-dicsért meg a tanár.
Mosolyogva néztem végig a társaimon,akiket kicsit meglepett,hogy én kiválóra feleltem le.Én aki általában kettes,vagy hármas szintet hozom,most hirtelen jó jegyet kapok.Nos igen.Sokszor a rossz kedvem csodákat hoz ki belőlem.
Nem szerettem ha valaki emiatt kérdőre von.Utálom,sőt egyenesen idegbeteg leszek tőle.

Szünetbe Kinga és Zsófi  az ajtó előtt várt rám.
-Ma átjössz?-érdeklődött Zsófi.
-Átmehetek.-rántottam meg a vállam.
-Ha nincs kedved akkor nem kell,csak gondoltam,hogy ott aludhatnál és holnap reggel jöhetnénk együtt.-szomorodott el.
-Megyek nyugi.-nevettem fel.-Majd elmesélek mindent,mert tudom,hogy te kíváncsi vagy.

Ezzel vége is lett a beszélgetésnek,ugyanis Márt csapódott a lányokhoz és valami eszméletlen "fontos" dolgot kellett megbeszélniük.Nos hát Nóra se és senki se volt a közelembe bedugtam a fülesem és egy random zenét elindítottam.
5 Seconds of Summer - Amnesia c. zenére esett a választásom,és elveztem.
Nem vagyok nagy angolos,főleg,hogy németet tanítanak.Ezért párszor átfutottam a magyar szövegen,és meg kell,hogy mondjam,megfogott.Halkan dudorásztam,mikor valaki kirántotta a fülest a fülemből.
-Szép a hangod de beszélnem kell veled.-ragadta meg a karom Gábor.
-Köszi,de magamtól is tudok menni.-rántottam ki a csuklóm szorításából.-Tudom,hogy Petivel akarsz te is zaklatni,de nincs kedvem most erről beszélni.-tettem karba kezeim és követtem.
-Tedd le a kezed,irritáló-nevetett.
-Nem!!-makacskodtam,hisz akkor eléggé feltűnőek lennének a hegek,tekintettel arra,hogy dög meleg van és trikót vettem fel.
-Ahj.Ne legyél már ennyire önfejű,ma már egy ilyen emberrel meg kellett szenvednem,ugyanis Peti se volt hajlandó elmondani,hogy miért kerülitek egymást.Annyit mondott,hogy te kerülöd,egy irreális dolog miatt,ami szerintem akár jól is elsülhetett volna.
-Jaj,Ne hazudozz még te is.-mondtam dühösen,majd elindultam  következő órára,mert csöngettek.

Sziasztok!Sajnos ez a rész kicsit rövidebb lett ,mint amilyenre szerettem volna,de megrekedtem,nem tudtam figyelni és nem volt ötletem.Remélem szerkesztő társam,kitalál valami jó kis folytatást.Puszi D.Timi♥

Negyedik rész

Anya faggatása után a szokásos témáról miszerint "mi volt a suliban?" már mehettem is a dolgomra. Mivel már eléggé hűvös volt egy szűk szárú Adidas melegítő gatyát, egy toppot és egy converst vettem fel.
Az orvosnál az ürge persze azonnal átlátott rajtam, és kompenzálta, hogy az ég egy adta világon semmi bajom nincs ezért anyunak meg írtam sms-ben hogy semmi komoly, biztos csak front, és hogy ma este másnál alszom. Igazából fogalmam sincs kihez menjek, de egy volt biztos, hogy haza semmi képpen sem.
Gondoltam hogy elmegyek futni, de ahhoz túl lusta voltam. A rajz cuccom otthon, énekelni nincs kedvem, viszont a tánchoz van zeném meg helyem. Elmentem az FMK-ba (Fiatalok Művelődési Központja), egyenesen be a tánc terembe. Rá csatlakoztattam a telefonomat az erősítőre beállítottam Rihanna-Stay című szerzeményét, majd vadul táncolni kezdtem.

Észre sem vettem, úgy eltelt az idő. Egyszer csak a központ egyik takarítója kopogott be este fél hétkor, hogy zárnának. Tulajdonképpen fél négy óta táncoltam. Rettenetesen fáradt voltam. Ahogyan kiléptem a kapun Petit láttam a túl oldalon. Már éppen vissza indultam volna mikor átszaladt az úton egyenesen felém. Sietős léptekkel kezdtem a a földalattihoz menni. Pech, hogy villám gyors ezért hamar utol ért.

-Neked meg mi bajod?!-rántott vissza a karomnál fogva.
-Semmi-hazudtam.
-Jó mondjuk hogy elhiszem, de akkor töröld le az arcod-nyúlt felém. Csak ekkor tudatosult bennem hogy bőgök.
-Hagyjál!-csaptam egyet a kezére.
-Hallod ember, nyugodjál már le?! Mi a franc bajod van?!
-Hogy mi a bajom?! Tudod mit! Elmondom! Kezdve például azzal, hogy kurvára nem volt semmiféle fogadás-böktem a nyakára-Vagy mondjuk, hogy elegem van abból, hogy folyamatosan Lucával vagy, engem meg egy csettintésére itt hagysz. Jó, oké, jártok, megértettem, de ezért kell le szarni?!-kiabáltam az arcába- Tegnap reggel is hallod, se szó. se beszéd, fogtad magad, és elhúztál a kis Lucácskádhoz engem meg szépen ott hagytál. Azóta nem kerestél, nem hívtál, nem üzentél, semmi életjelet nem adtál. Hagytad, hogy egész nap szenvedjek miattad, nem jöttél volna oda hozzám. Rám se bagóztál-fejeztem be a kis monológomat, minek végére már patakokba folytak a könnyeim.
Pár pillanatig hallgatott, és egyszer csak elmosolyodott:
-Te féltékeny vagy!-jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Mi van?!-háborodtam fel-Én aztán nem!
-Dehogyis nem-fürkészett még mindig mosolyogva-De tudod-komorodott el-, végre te is tudod milyen érzés az, ha egy másik miatt hanyagolnak.
Elég értelmetlen fejet vághattam, de persze pillanatok alatt le esett, hogy Alexra gondol. Nos igen, abban az időszakban tényleg nem volt felhőtlen a viszonyunk, mert én is hanyagoltam őt úgy, ahogyan ő most engem.
-Szóval nem is szereted?-könnyebbültem meg.
-Szeresse a halál!-húzott magához, és szorosan meg ölelt

Hosszú hosszú percekig így maradtunk, és mikor elengedtük egymást Peti elővette a telefonját.

-Mit csinálsz?-néztem rá furán.
-Szakítok-mondta teljesen természetesen.
-SMS-ben?!-képedtem el.
-Hát, jobb mint ha személyesen képel fel.
-Na jó, én szakadok-és ebben a percben olyan röhögő görcs tört rám, hogy majd meg fulladtam.
Ez állt a telefon kijelzőjén: "Varázsoljak egyet cica?"
                                       "Naná:)"
                                      " Abrakadabra, single vagy:D"
Na igen, ettől a perctől nem jött válasz. Persze mindig tudtam, hogy Peti miként szakít valakivel, na de ilyen szemét módon ki dobni valakit. Percekig meg sem tudtunk szólalni, annyira nevettünk.
 Miután mindenki kellő képpen ki röhögte magát, elindultunk Petiékhez.
Be mentünk és senki nem volt náluk.

-Itt alszol mi?
-Milyen kérdés ez?! Itt hát! Csak nincs ruhám- biggyesztettem le a szám.
-Hát elfelejtetted, hogy egyszer direkt itt hagytad, hogy bármikor itt aludhass?-juttatta eszembe a kedves emléket.
-Tényleg!-csillant fel a szemem.

Elmentem tusolni, utána ő is. Be jött és le ült az ágyszélére. Mivel az előbb zuhanyzott, finom, férfi tusfürdő illata volt. Akaratlanul is valami féle fajta vágyat keltett bennem. Pár percig türtőztettem magam, de tovább nem bírtam.
Miközben ő valamit a telefonján babrált, elé álltam, huncutul ki kaptam a telefont a kezéből, és a nyakába pusziltam.
-Ejnye, cicuska, be indultál a tusfürdőre?!-piszkálódott.
-Hallgass bociszem, mert itt hagylak, ami viszont szerintem-mutattam a boxerjára-nem esne valami jól.
-Úgysem hagynál itt!
-Ki próbáljuk?!-másztam le róla.
-Inkább ne-húzott vissza gyengéden.

Én is, és ő is tudtuk, hogy eljött az az este. Az, amikor oda adom a legdrágább testi kincsem neki. Így utólag örülök, hogy nem az Alexal volt az első alkalom...

Harmadik rész.

"-Nyugi,csak fogadás volt.-vonta meg a vállát hanyagul.

-Bocsánat.-néztem rá bűnbánóan,majd hátat fordítottam neki.

Nem tudom,miért de nem volt lelkem a szemeibe nézni,magam se tudom miért,de kicsit se bántam,hogy úgymond megjelöltem.Már egy ideje a legjobb barátom,de volt már pár elég kétértelmű megnyilvánulásunk,mégis nekünk fel se tűnik,olyan természetes ez az egész.

-Én ma nem megyek suliba,úgyse lesz se tánc se rajz óra,csak a kötelezőket vesszük!-zökkentett ki Peti kellemesen dörmögős hangja.

-Ezt már tudtam előre,hogy ma nem megyünk.-kuncogtam kicsit fel.

-Oké,de akkor mit csináljunk?Már mint szenvedünk,mert másnaposok vagyunk,de akkor is nincs kedvem egész nap az ágyba dögleni.-sóhajtott.

-Legelőször menjünk le és csináljunk valami kaját,mert éhen halok.-nyöszörögtem.

-Vagy itt maradunk,odaadom a telefonom és rendelsz kaját.

-Add!-ültem fel és felé nyújtottam kezem.-De mit akarunk enni?

-Nemtom,szerintem a pizza a legreálisabb ilyenkor.Meg mellé hideg üdítőt.-nyomta a telefont a kezembe,majd kiment a mosdóba.

Lerendeltem a kajákat,majd álmosan dőltem be az ágyba.Szinte azonnal el is nyomott az álom és már csak kor keltem fel,mikor csöngettek.

Szitkozódtam magamba egy sort,majd megindultam a konyha felé.

-Aú!!!!-kiáltottam fel,amikor találkozott a kisujjam a szék lábával.-Mi az istenért van ez itt?-könnyezett be a szeme,hisz borzalmasan fájt.

-Fogalmam sincs,de jók a gifek a gépeden.-kacsintott rám.

-Ne!!Miért nézted át a gépem?-szomorodtam el,hisz tele volt nyálasabbnál nyálasabb dolgokkal.

-Nehogy ezért legyen már rossz kedved.-jött oda és átölelt.-Aranyos.-kapott fel és szobámba cipelt.

-TEGYÉL LE!-kiabáltam,de nem hallgatott rám.

Együtt borultunk be az ágyba és jó érzés volt a közelébe lenni.

-Miért vagy velem ennyire közvetlen mostanság?-csúszott ki a számon.-Már mint semmi baj,mert jó érzés,de többet vagy velem mint a haverjaiddal és ez nem volt mindig így.

-Megérdemled,kell a támogatás és nem mellesleg meg mellesleg is érdekesebb vagy mint a srácok.-nevetett,majd átölelt.

Mikor végre abbahagyta az oldalam csikizését,fáradtan borult be a nyakamhoz.

Pár perc telt el mikor arra lettem figyelmes,hogy lélegzete egyenletessé válik és a teste is nehezebb lesz.Szuper,elaludt.Szitkozódtam pár sort magamban,majd én is elaludtam rá dőlve.

A kellemes szunyókálásból Peti telefonja zökkentett ki.A kijelzőre pillantva a hideg is kirázott."Luca♥" villogott a név. Kelletlenül Petire dobtam a kis készüléken,aki ennek következtében fel is kelt.
-Szia Szerelmem,Persze megyek,hmm oké.-mondta majd se szó se beszéd kiment a szobámból,és akkor tudatosult bennem,hogy a házból is,amikor a bejárati ajtó csapódott be.
Értem,szóval akkor ennyi,megint szarik rám mert éppen a kisasszony hívta.
Őszintén rosszul esett,de nem adhattam neki hangot.Levánszorogtam a konyhába,ahol még volt kaja,így ettem kicsit,majd a telefonomra néztem.Semmi nem volt,érdektelen volt az egész napom innentől kezdve.Mikor az óra már fél kilencet mutatott,de anyuék sehol nem voltak,gondoltam felhívom.
"Szia Kicsim."- szólt bele kedvesen.
-Szia Anya.Merre vagytok?-kérdeztem rá kertelés nélkül.
"Oh,Képzeld csak Bogaram,ugye mivel ma ünnepeljük a huszadik évfordulónk,Apád elhozott kikapcsolódni.Holnap délutánig szól a hotelbe a szobafoglalás,de gondoltam nagy vagy már ezért otthon hagyhatlak.De most megyek,mert-ohh jajj-Apád már itt van."- sikoltozott össze-vissza.
Belegondolva,hogy mi lehet ott a hideg is végig futott gerincemen.
Telefonom névjegyébe kutakodtam,majd az ujjam akaratlanul is egy névre kattintott és már vonalba is volt.
Nórát hívtam,mert jelen esetben benne vagyok biztos és jelen pillanatba,csakis hozzá van kedvem huzamosabb ideig.Tudtam,Ő nem kérdezi meg,miért nem voltam suliba és ,hogy mi a baj,csak hallgat és segít ha kell.
Gondolatmenetemből a csengő szakított ki.Alig tudtam beengedi Nórát,mert telefonom rögtön csörögni kezdett.
"Szia!"-szólt bele elég lihegős hangon Peti,ami csak egyet jelenthet,hát fúj-"Vidd már el hozzánk a pénztárcám,mert ottmaradt a pulton nálad,de ha lehet most,mert kéne.- lihegett továbbra is.
Semmit nem szóltam,mert nem voltam hajlandó vele szóba állni.Csak kinyomtam a telefont és a konyhapultról elvettem a szóban forgott tárgyat.
-Minden oké?
-Persze,csak gyere légyszíves.El kell vinni Petiékhez a pénzét.-lebegtettem meg kedvetlenül a kis tartót.
Szó nélkül ment ki az ajtóhoz és amint bezártam azt már mehettünk is.Mivel nem messze volt a házuk,öt perc gyaloglás után már az ajtó előtt kopogtam.
-Szép estét!-köszöntem az anyukájának.-Peti otthagyta nálam a pénztárcája és visszahoztam.
-Köszönöm Kedvesem.-mondtam majd azonnal távoztunk is.
A hazafelé út csöndben telt,de érezni lehetett a feszültséget.
-Ki bököd végre mi a baj?-torpant meg hirtelen Nóra.
-Igazából,nem baj meg semmi csak szarul esett ma Peti viselkedése.-sóhajtottam.
-Na mesélj!-kanyarodtunk le egy kis utcába.
-Igazából másnaposan felkeltünk,elszörnyedtem a nyakán,kaját rendeltünk,aludtunk és lelépett.
-Hogy érted,hogy lelépett,mi van a nyakával?-értetlenkedett.
-Hát azt mondta,hogy fogadásból szívtam ki a nyakát meg visszafele is.-döntöttem kicsit oldalra a fejem,hogy látható legyen a gyér utca fényébe.
-Miféle fogadás?-nevetett fel.
A kérdés hallatán a vér is megfagyott szinte az ereimbe,és az eddig kellemesen meleg és simogató szellő hideg és zavaró lett.Elindultam a hazafelé vezető úton.Nóra csak követett és várt.
Otthon se merült fel bennem az,hogy nekem beszélnem kéne vele,hisz ő is érezte,hogy nekem most valamilyen szinten magány kell.Miután letusoltunk csendben feküdtünk egymás mellett.Illetve Nóra valamilyen halk dallamot dúdolt.Erre a kellemes és egy idő után monoton hangra aludtam el.

Reggel hamarabb keltem,mint hálótársam és valamiért fitt is lettem.Sok gond nyomasztott.A tükörbe  nézve kicsit látszott is rajtam.Sminkkel próbáltam segíteni magamon,de lemostam,mert soknak gondoltam.Egyszerű szempillaspirál mellett raktam le szavazatom és egy kis matt bőrszínű szájceruzával emeltem ki ajkaim.Ruhás szekrényem elé lépve egy kék-fehér csíkos pólóruhát vettem fel színben illő kiegészítőkkel és egy fehér rövid szárú tornacipővel.

Mire kész lettem,addigra Nóra is teljesen harcra kész állapotba volt.
Komótosan indultunk el az iskola felé,és én személy szerint örömmel kompenzáltam,hogy péntek van,így nem kell a sok kíváncsi szemet és lenéző pillantásokat.Na igen jó is így nekiindulni a napnak.A gondot csak az jelentette,hogy nem volt most hangulatom senkihez és ez az érzet meg is erősödött,mikor a folyóson megláttam Petit és Lucát enyelegni.
Fogalmam sincs,mit eszik ebbe a lányba.Talán a pénz és a híre az ,ami ennyire megfogta,evégre az énekkar kitűnő és buzgó tagja,valamint a röplabda csapatunk "kapitánya".Ennyit tesz,ha az ember szép,és apuci a segge alá tesz mindent.Hát igen.Szívás az élet.Nóra látta,hogy kicsit megtorpantam ezért hátulról belém bökött noszogatás gyanánt.
-Kérlek ne mondj semmit.-suttogtam oda neki az ajtóba.
Bólintással jelezte,hogy megértette amit kértem,majd maga elé engedett.Mivel nem voltam hajlandó a többiek társaságába lenni,ezért a leghátsó padba ültem be.
Semleges arccal bámultam magam elé egész órán és csak gépiesen jegyzeteltem a füzeteimbe.Szünetekben se mentem le,hisz egyedül akartam lenni.Persze ez a tervem is fuccsba ment,mikor az utolsó szünetbe Zsófi vágódott le mellém. Kis híján kilökte alólam a széket,mire persze jóízűen felnevetett.Nem bírtam ki én se,hogy ne mosolyogjak,hisz annyira felszabadultan tud kacagni,akár a semmin is.A hirtelen jött jókedv hamar visszafordult komorra.
-Peti?
Ennyit kérdezett mégis annyira a legjobb pontra tapintott,hogy könnyeim alig tudtam visszatartani.
-Bocsi.-álltam fel a padból és nem törődve,hogy még lenne egy órám elindultam haza.

-Szia Kicsim,hát te?-kérdezte Anya,amint beléptem a házba.
-Rosszul éreztem magam a suliba és hazajöttem,átöltözök és elmegyek orvoshoz.-intéztem el gyorsan.
-Rendben,remélem semmi komoly.-kapott a szája elé.
-Nyugi.-mosolygott.
Gyorsan átvettem a ruháim és elindultam az orvoshoz.

Második rész !

Reggel, hosszú idő után végre kipihenten ébredtem.
Zuhanyzással kezdtem,majd a reggeli rutin szerint smink,haj és öltözés.
Amint kész lettem telefonomra néztem,örömmel láttam,hogy Peti írt.

Peti:Szia Cica! Negyedre ott vagyok érted!

Automatikusan az órára pillantottam és csodálkozva figyeltem,amint egyel megint előrébb lép a mutató,így már csak három perc van negyedig.
-Szia!-öleltem szorosan.
-Szia Cicám!
-Mehetünk?-érdeklődött,majd válaszom nem várva elkezdett rángatni.
-Persze,rángass csak nyugodtan,nem fáj eléggé a csuklóm!!-rivalltam rá.
Az út során az elmúlt,hetek sokasága jött fel témának.
-Szerinted engem is felcsinált volna?-kérdeztem szomorúan.
-Nem.-tiltakozott egyből- ,mert te nem hagytad volna.
-Persze hogy nem! Na de azért ha még tovább is együtt maradunk akkor nekem ő lett volna az első.-undorodtam tulajdonképpen saját magamtól.
-Igen, ő lett volna mert nem tudtad mekkora seggfej, rám még számíthatsz,én nem vagyok az.-kacsintott,majd elnevette magát.
Ne haragudj,de bottal se!-néztem rá bűnbánóan,majd nevetésbe törtem ki.
-Azt mondod?-vonogatta szemöldökeit.

-Szerinted Leila meg tartotta a babát?-gondolkodtam el kis idő múlva-Mármint oké,Tudjuk,hogy felcsinálta,de mi van ha elvetette?-szörnyedtem el.
-Kinézném belőle.-mondta félvállról.
-Na jó, azért ennyire csak nem dög!?Vagy de?-gondolkoztam el hangosan.-Nem hiszem,hogy elveteti.
-Mért véded még mindig?!-emelte fel a hangját.
-Fogalmam sincs-válaszoltam őszintén.

Mikor a suliba értünk,olyan volt,mint minden másik nap.Amikor a osztályba léptünk,akkor lehetett érezni,hogy van aki szeret.Sok kíváncsi szempár nézett és kíváncsian várták,hogy reagálok a mai napra.
-I'm Back,i'm happy!-mondtam félhangosan,majd helyemre mentem.
Mindenki megkönnyebbült,hisz azt látták jól vagyok.Csak két embernek tűnt fel, hogy mindjárt össze török a fájdalom okozta tehertől. Nórinak, és Petinek. Beültem Gábor mellé a padba, és gondolkodni kezdtem. Annyira beletanultam már a boldog ember szerepébe,hogy észre se vettem,hogy miközben egy könnycsepp rejtőzött el a szemem sarkába arcomon hatalmas műmosoly ült.
Kicsit a sulin is elgondolkoztam azért.Jó,hogy ide járhatok és imádom is.Mi ének-tánc-rajz tagozatosok vagyunk.A "művészlelkek".Legtöbbünknek,a hangi adottságaik a jobbak de megesik,hogy fa hanggal se csoda lábakkal van itt diák

Gábor, Dávid, Nóra és Peti jövőre végzősök lesznek,így kicsit gondba vagyok,hogy  mi is lesz velem nélkülük,mi lesz ha nem hagynak majd békén?!
Fogalmam nincs,de ez még soká lesz.Addig is élvezem,hogy velem vannak és vigyáznak rám.Jó,nem mintha kéne nagyon sokat vigyázni rám,de az érzelmileg labilis helyzetben,ez talán elvárható.
-Hanna! Hanna, itt vagy?! Hahó!-kalimpált előttem Gábor.
-Mi? Ja, igen persze, figyelek-néztem rá érdekelődve.
-Este bulit tartunk a "vissza térésedre" nálunk, ok?
-Ohh, oké, de jó!-örültem őszintén.
-Hatra  ott vagyok érted!-fordult hátra Peti.
Okés-bólogattam.

Az osztályba Mária néni, az ének tanár lépett. Eltelt tíz perc mire elhallgattunk, de ő nem az a tanár aki olyan nagyon szigorú lenne. Le ült, és megvárta amíg mindenki figyel. Miután ez megtörtént ki jelentette a mai órai feladatot:

-A mai órán mindenki egy a hangulatát le író dalt fog elő adni.
-Kezdhetem, kezdetem?-kiabált Gábor.
-Persze kezd csak el-biztatta jóhiszeműen a tanárnő.
Egy elég trágár dalt kezdett énekelni,de a hangja tökéletes volt,hát most na,neki ez írja le a hangulatát.Gondolom, mondanom sem kell, hogy zengett az épület a röhögéstől, még a tanárunk is velünk nevetett.

Következett még pár eléggé viccesre sikeredett produkció, Alextől egy rockballada, amitől természetesen borsódzott a hátam. Imádtam a hangját, folyton bele borzongtam. Peti előttem elég idegesnek tűnt, hisz tudta mennyire fájt végig hallgatni.
Lilla Lana Del Rey - Young and Beautiful című számát adta elő. Jó választás, mert teljesen olyan a hangszíne mint az énekesnek, és persze ő ezt tudta nagyon jól.
Aztán jöttem én. Gondoltam kicsit különlegesé teszem a saját produkcióm,hogy ne legyen annyira egyhangú.
Három dalt énekeltem egybe,a megfelelő részeknél összehozva.Mikor befejeztem mindenki elismerően tapsolt, amiért nem egy nyávogós szenvedős valamit adtam elő, mint Alex. Jó érzés volt azt mutatni kifelé, hogy nem fáj, hogy túl léptem, hogy erős vagyok, és nem kell ahhoz pasi, hogy boldog legyek. És talán egy picit belül is jobb lett.

Kicsöngőkor páran odajöttek,megdicsérni,hogy jól összehoztam.
Peti lent volt a büfében és a szokásosat hozta,persze amint felért a cuccokkal én a csokikat és a cukrokat megettem,mintha nem is lettek volna.Hát nem mondtam hogy azért vagyok vékony mert keveset eszem.
-Köszönöm-hajoltam át a padon, és pusziltam meg.
-Alap-vonta meg a vállát.-De vigyázz a feneked meg ne nőjön.

-Hmm, ne pucsíccs-csapott rá a fenekemre Márk.
-Haver, korlátold csak le a kezed!-lépett a pad mellé,mindenki legnagyobb meglepetésére,Alex
-Mi van, ha tiéd nem lehet ne legyen másé se?! Ki a franc vagy te hogy meg tiltsd kivel mit csináljon.-kezdett bele Peti.- Semmi közöd hozzá, ilyen seggfej voltál, elbasztad, vissza már nem csinálhatod.
-Még nem szakítottunk!-érvelt.
-Miaz hogy nem szakítottunk?!-Szálltam be én is a vitába.-Ha neked nem elég szakítás az, hogy két hónapja mással jársz ágyba, ráadásul felcsinálod, akkor tessék ki is mondom: Vége!-kiabáltam az arcába.
-Beszéljük meg!-közeledett felém, mire Peti elkapta a karját, és vissza húzta.
-Hallottad mit mondott, szóval vagy eltakarodsz, addig amíg szépen mondom, vagy segítek de abban nem lesz köszönet.
Alex először rám, majd Petire nézett, kirántotta a karját, és elment.

Annyira rossz volt, annyira fájt elküldeni, hogy könnyezni kezdtem.
-Semmi baj-nyugtatott Peti, és a karjaiba zárt.
-Ugye nem vetted komolyan hogy...-szégyellte el magát kicsit Márk.
-Nem, de hogy is, tudom milyen bolond vagy.-boxoltam a vállába.
Harmadik óra után teljes lett a csapat,hisz megérkezett Zsófi és Kinga is.
-Szia Baba!-öleltem meg Kinga,míg Zsófi csak intett és sms-ezni kezdett.-Jól vagy?
-Persze, már minden rendben!- füllentettem.
-Oké-ölelt meg, majd oda ment Márkhoz.
Aranyosnak tarom a körülöttem levő párokat,de néha már kicsit sok volt a nyál.
Végre telefon függő unokahúgom rám figyelt,vagy tíz percig nem engedtem el,hanem karjaim közé szorítottam.
-Szia,Anya kérdezi jobban vagy -e már?
-Igen, és mond meg neki hogy holnap fel ugrom hozzátok,szóval készüljön valami fincsi löttyel.-kuncogtam.
-Rég voltál már!-gondolkozott el-,Ugye ott alszol velem?
-Nem lesz pasi?
-Nem.
-Akkor igen.-mosolyogtam rá.
Német volt az utolsó óra,és mivel a drága tanárnő eléggé öreg,süket és a látása se a régi,végig leveleztem Márkkal.

"-Szerinted tényleg Alex a gyerek apja?"-írtam egy cetlire majd meg kértem Dávidot hogy adja tovább neki.
-Igen, szerintem ő az. Bármennyire is fájhat neked ez az egész nem fogok hazudni. Tényleg két hónapja tart. És félre értés ne essék, tudod mennyire szeretlek, soha nem titkolnák el előled ilyet, nekem is csak az össze veszésetek után mondta el Alex.
"És azt is tudod, Leila meg tartja -e?"
"Majd elmondom,mindjárt csöngő!Meghívlak a Sarokcukiba"
Ezzel vége is lett a kis csevegésünk második felének.Tényleg nemsokára csöngettek,és mi már mentünk is a kis cukrászdába.
-Na szóval,azt mondta megtartják!-kortyolt egyet italából.
Megtartják!!Visszhangzott a fejembe.Többesszámba beszélt,ami kicsit rosszul érintett,mintha egy késsel szúrnának meg minden egyes másodpercben.Nem tudtam mit tenni,szeretem és ez nem múlik el egyik napról a másikra.
-Értem. Örülök neki, tényleg, őszintén. Nem akarom hogy a kis gyerek szenvedjen.-hazudtam a legnagyobbat a mai nap folyamán,bár tényleg a kicsinek nem akartam rosszat,hisz Ő nem tehet róla.
-Hát elhiszem, nagyon emberi tőled, hogy még most is másokra gondolsz.-mosolygott.
-Köszönöm.-mosolyogtam,most őszintén.
-Délután elviszlek boxolni.-jött a random ötlete.
-Mi? Nem! Dehogyis,nem tudok.-nevettem el magam.
-Hát azért fogod meg tanulni,nem nagy kunszt,ütni tudsz,és most még élvezheted is.-magyarázott buzgón.
-Hát oké,legalább kiadom a feszültséget.
-Háromra ott vagyok!-köszönt el,majd fizetett és elment.
Én is követtem példáját,de az én számlámat is rendezte,így hazafelé indultam.
 Miután hazaértem,nem tudtam mit kezdeni magammal,így kerestem valami érdekeset,ami most egy táncvideó volt.Elképesztő a mozgásuk.A sok sok videó bambulása közben,arra lettem figyelmes,hogy kopognak.Meglepődve tapasztaltam,hogy Márk volt az.-Gyors felöltözök és mehetünk!-szaladtam a fürdőbe,ahol már elő volt készítve a cuccom.

Miután felvettem,leszaladtam egy üveg vízért és már mentünk is a terem felé,ahol a legtöbb szabadidőt tölti Márk.
-Amúgy örülök, hogy meg vagytok Kingával-vetettem fel a témát.
.Ja,én is, most már nem veszekszünk annyit. Nagyon sokat változott, persze jó értelemben. Sokkal kevésbé hisztis, féltékeny, vagy bármi.-büszkélkedett.
-Hát igen, te voltál neki a megváltó. Eddig egy elkényeztetett kis picsa volt, persze mi úgy is szerettük, de sokkal jobb így, hogy mellette vagy. Vissza fogottabb, kedvesebb lett. Örülök neki, hogy ilyen lett, mert gondolom, azért még te se felejtetted el az ominózus éjszakát, amikor  Zsófit is nagyon elrontotta.
-Hát igen, az tényleg elég durva volt.
-Figyelj én nem mondom, hogy valaha is minta ember voltam, én is korán meglehetősen kezdtem az alkalmi ivást, meg a cigit is. Azt is nagyon jól tudom, hogy az egész társaságból ő az egyetlen, aki még nem dohányzik, és max sört ivott/iszik. De nem akarom, hogy úgy végezze mint én. Pofára esve, át verve, elhagyva. Tökéletes életet akarok neki biztosítani. Az unoka húgom, és mindennél jobban szeretem. Olyan, mintha a saját testvérem lenne. Persze, nem akarok belőle remetét csinálni, de majd ha 17 lesz felőlem cigizhet, ihat mindent, amit én. De olyat nem amit még én se. Például drog. Vagy ilyesmi.
-Úgy beszélsz, mintha az anyja lennél-mosolygott.
-Hát, lehet-nevettem.-De csak mert szeretem,akár mennyire is makacs.

Közben oda értünk az edző terembe. Ahogy bementünk minden felé helyes, izom pacsirták. Persze, én se most jöttem le a falvédőről, szóval volt annyi eszem, hogy feszes gatyát vegyek  és toppot,persze ez se hiába volt.Kicsit ribancosnak tűnök,de ha van mit akkor miért ne mutogassam?

-Gyere, ez a tiéd-mutatott előre egy vadi új, mélyvörös box zsákra.
-Semmi bemelegítés?-húztam az időt,mert kicsit féltem.
-Nem tesi órán vagyunk-vigyorgott pimaszul.
Oda sétáltam, elé álltam a zsáknak és bámultam. Közben Márk adott kesztyűt. Felhúztam, és tovább bámultam.Igen érdekesnek találtam,de beleütni nem mertem,nehogy ne sikerüljön és kiröhögjenek,mert azért egyetlen  lányként most per pillanat ebbe a terembe,sok figyelmet kaptam.

-Üsd!-szólt rám erőteljesebben.
Bele boxoltam egy aprót.
-Ennyi?-kérdezte gúnyosan.
Kicsit nagyobbat ütöttem bele.
-Na jó. Nem csak a tánchoz vagy béna, de még boxolni se tudsz.-piszkálódott.
-Igen?-teljes erőmből bele boxoltam a zsákba.
-Úgy ütsz, mint egy kislány és rajzolni se tudsz pff...-hergelt.
Még nagyobb erővel ütöttem bele háromszor .
-És még hangod sincs?!-húzott tovább.
Nálam viszont itt pattant el a cérna, és olyan erővel kezdtem verni a zsákot, mint még soha semmit. Márk nagyon jól tudta, hogy nálam ez a három dolog szent, és sérthetetlen. Ezt soha senki nem bírálhatja. Majdnem egy órán keresztül püföltem a zsákot teljes erőmből,ebben az egy órában max húsz perc szünetet tartottam,de akkor is Márk mondta.
-Esetleg tudsz valamit-nevetett. Ebben a pillanatban olyan akkorát bele boxoltam a vállába, hogy elég hallhatóan felszisszent. Pedig őt aztán verheti az ember, meg se érzi.
-Au, lezsibbadt a karom, büszke vagyok rád-nevetett fel.
-Úgy ütök pedig mint egy lány.-nevettem fel majd otthagytam és hazafelé mentem.
Tekintettel arra,hogy Peti hat helyett már akkor ott volt mikor hazaértem,nem voltam ideges.Letusoltam,majd kimentem hozzá és elbeszélgettük az időt.Mivel Ő a személyi asszisztensem rá bíztam a ruhám kiválasztását is.
Az egyik legrövidebb farmer sortom kapta ki a szekrényből egy egyszerű fehér trikóval.

-Rövidebbet nem találtál?-forgattam meg a szemeim.
-Jó lesz az.-kacsintott.
Felvettem a szerelésem,kimentem vissza a szobámba,ahol Peti éppen a gépemen böngészett valamit.Odaálltam elé és megráztam a fenekem,mutatva milyen aprócska is a sort amit választott.
-Ilyet ne csinálj,mert pasiból vagyok,neked iszonyat jó a feneked és nem tudom elrejteni az ösztöneim.-csapott az említett helyre.
-Tudom,azért csinálom,forrjon csak kicsit a véred,majd tuti lesznek ott idegen lánykák is.-cukkoltam-,avagy pasik is,te döntesz.
Utálta,ha azzal piszkáltam,hogy meleg,hisz nem az.Ízig vérig pasi,és ezt tapasztaltam egy éve körülbelül,egy tánc közepette. Khm.
-Mehettünk?-kérdezte,márt teljesen lázba.
-Igen.-adtam be a derekam.
A buli helyszínére érve kellemes illatok,és pont megfelelő decibellel szóló zene fogadott.
Kellemesen éreztem magam,mikor láttam,hogy csak a barátaim vannak ott,grillezést terveztek nekem.
Amint előkerült az a töménytelen alkoholmennyiség amit vettek,egyből kezdtem ellazulni,de nem lettem teljesen részeg,ellentétbe a többség fiú tagjaival.Az egyik kedvenc zeném vette kezdetét,és mivel épp Petivel táncoltam,neki kezdtem el rázni magam.Tudtam mit akarok elérni nála,de magam se tudtam miért.Egy zene alatt nem sikerült,ezért stílust váltottam.Pont jókor jött az erre legalkalmasabb zene.Azonnal mindent beleadva táncolni kezdtem,és el is értem amit akartam,mikor éreztem,hogy valami megmozdult a nacijába.Büszkeséggel töltött el,hogy a legjobb barátomnál is el tudom érni,ezt a reakciót.Persze az alkohol bennem is egyre több és több lett,így a végén már csak arra emlékszem,hogy a nyakamat szívogatta és puszilgatta.
Reggel a fejem fájására kelte.Gyógyszerért indultam,mikor észrevettem,hogy a szobámba elhelyezkedő fotelben Peti nyúlt el,akinek testét csak egy bokszer takarta.Magamon is végig néztem,engem egy köntös takart,ami alatt csak egy melltartó és bugyi volt.Egyből gondolhattam volna rosszra is,de nem tettem,hisz tudom Peti nem olyan,hogy kihasznál egy ilyen helyzetet.
-Jó reggelt.-dőlt be mellém az ágyba,így kizökkentve.
-Szép a nyakad.-kuncogtam fel,a sok lila foltot látva.
-Te voltál.-fordult komoly arccal felém.
-Mivan????-csúszott a hangom két oktávval feljebb...

Első rész!

Sziasztok itt is a első rész!
By:TimicHuso

Akkor az elejéről az egészet!
Itt ülök, kétségek közt, össze tört szívvel, fogalmam sincs, mit fogok csinálni. Az ember akiben a világon a legjobban bíztam,át vert. Akit mindennél jobban szerettem, akinek képes lettem volna a szüzességemet adni, akiért bármit megtettem volna. Át vert. Össze tört,ki hajított egy olyan dologért ,amit el se követtem.
Ha valaki nekem 2 hete azt mondja, hogy ez lesz életem legrosszabb hete, kiröhögöm, és egyszerűen ott hagyom. Soha nem gondoltam volna, hogy lehetek ennyire mélyen, a süllyesztő legmélyebb pontján.
Tudom nagyon jól, hogy nem voltam minta ember -cigi, alkoholizálás-,de ha arra kell gondolnom, hogy 2 hete majd nem egy ilyen mocskos szemét állatnak adtam a legféltettebb testi kincsem, egyszerűen hánynom kell magamtól.
Szeretném ki írni magamból, vagy esetleg ki énekelni,rajzolni,táncolni, de nem megy. Pici korom óta ezt csinálom, ha bármi bánt, de nem vagyok képes még csak kimondani sem azt, hogy mért undorodom ennyire Alextól. Nem tudom hogyan lehettem ennyire nagyon vak.
Ahogyan itt zokogok, egyre csak feltörnek bennem az emlékek.
Amikor először találkoztunk, hogy mennyi ideig nem mertem neki bevallani hogy szeretem és,hogy aztán ő mondta el. Azt mondta, hogy mindig is többet érzett irántam, de nem akarta elrontani a barátságot, aztán még is csak össze jöttünk.
Emlékszem egyik nap este, eljött a sötétben, ki állt az ablakom alatt és csak órákon át beszélgettünk,mert anya nem engedte be.Egész este képes lettem volna hallgatni a mély és dörmögős hangját,amitől mindig megborzongtam.De ez már a múlt.Ma már más.
Emlékszem, az osztálykirándulásra  Balatonon, amikor altatót csempésztek az ofő kajájába, engem ki hívott a szálloda fedett medencéjéhez, és egész este csak ketten voltunk.
Nagyon sok mindenen keresztül mentünk mi már, erre hiába mondom el neki őszintén az igazat,mégse nekem hisz.Kegyetlen érés.
Mind ez akkor kezdődött amikor Amarilla hívott két hete.
Azzal hívott fel, hogy azonnal menjek le az ebédlőbe -suliba voltunk-,és amikor bementem olyat láttam, hogy azt hittem meg szakad a szívem.
Ott állt Leilával,  ölelte, csókolta. A többit már nem láttam mert  elfutottam,hogy ne lássák kitóduló  könnyeim.
Valahogy kiderítette,hogy megtudtam és majd' egy hétig esdekelt  a bocsánatomért,mire Én hülye majdnem meg is bocsájtottam neki,amikor is kiderült,hogy két hónapja kavar a legjobb-az az volt legjobb-barátnőmmel.
Gondolom senkinek sem kell mondani,hogy azon a héten szép volt a sárga föld,de én alá ittam magam.Sírástól dagadtak voltak a szemeim és senki nem látott egy hétig.
Aztán gondolkoztam.Miért én sírok és rombolom magam,mikor Ő baszta el.Egy ilyen embert nem ér hiányolni,hisz vannak sokkalta jobbak a környezetembe.
Iskolában persze úgy kellett tennem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.Igen ez a mai napig sikerült is.De csak a mai napig,ugyanis ma egy igencsak sokkoló hírt kaptam.
Kiderült,hogy a drága  Alex le is feküdt vele és nem is egyszer,hanem jó sokszor.Persze annyira naivak voltak,hogy védekezni el is felejtettek,így hát megjelent a házuk felett a gólya.Ennyit  erről az emberről.Gusztustalan.Szóra se méltattam,így amikor felém közeledett egy hatalmas pofonnal indítottam,le is zártam a vele kapcsolatos korszakot.Az esetért nem kaptam semmit, mivel tanár nem látta, a többiek pedig inkább örültek, és büszkék voltak rám. Persze ebben az esetben, nem mintha számított volna a büntetés.
A nap további részében üveges tekintettel ültem a padban. A többiek tolerálták, és mindenki csendben volt. Ami egyeseknél igen csak nagy teljesítmény,mivel mindig megy a szájuk.Csöndben mellettem voltak a barátaim és ügyeltek arra,hogy semmi gubanc ne legyen.
Haza jöttem, és a mai volt az első nap, amikor csak cigiztem, és úgy szenvedtem mint még soha. Italhoz nem nyúltam, mert rá jöttem semmi értelme. Nem mintha eddig olyan nagyon alkoholista lettem volna, de ebben a két hétben igen csak sokat ittam.Az esti teendőim után gyorsan befeküdtem az ágyba és próbáltam aludni,de nem ment.Csak az agyam járt és gondolkoztam,hogy vajon én is ilyen sorsra jutottam volna,ha vele maradok?Engem is felcsinált volna,játszadozott volna velem is?
Nem tudom..

Szereplők!

Sziasztok Drágák!
Mint ígértem itt is vannak a szereplők és kis jellemzés róluk!♥Sok a szereplő de csak említve lesz a legtöbb.
by:Timi.

Név:Szeg Laura Hanna(Hanna,Cica)
Kor:17
Jellemzés:
Egy életvidám lány hatalmas sebekkel szívén.
Azt hitte az élete rendben halad,amikor is legjobb barátnője hátba szúrta és átverte.
Emiatt a csalódássorozat miatt a barátját Alex-ot is elvesztette.
Az élete mélypontra ért,de egy ember talán vissza tudta annyira húzni,hogy legyen kedve az életéhez.
Mindezt a sok bántást és fájdalmat próbálja elrejteni a hétköznapokon leplezni több,kevesebb sikerrel.
Hatalmas baráti társasággal rendelkezik,mégis egyedül érzi magát.

Név:Szögy Péter(Petya,Bociszem)

Kor:19

Jellemző:

Próbál mindent megtenni legjobb barátjáért,a nála fiatalabb Hannáért.Maga se tudja,hogy segítsen a lánynak,de azt észrevette,hogy rengeteg időt töltenek együtt.

A fiú akaratlanul is gondoskodik a lányról,ami miatt a körülötte legyeskedő lányokat felejti el.

Maga se tudja,mi lesz a vég,de egyre jobban bántja a dolog.

Név: Kerdevics Lejla

Kor:18

Jellemző:

A társaság legkihívóbb és különcebb karaktere.

Imád mások ellen ásni,de amit Hannával tett,azzal sok embert eltaszított magától.

Nem volt képes elviselni,hogy Alex és Hanna boldogok együtt,így elég galád módon járt el.

Sokan utálják és rájött,eljátszott minden esélyét.

Név:Török Miranda(Miri)

Kor:17

Hanna mindig számíthat rá és amikor csak tud segít neki.Az ő élete se könnyű,de egyetért abban,hogy Lejla egy dög.

Név:Weis Kinga(Baba)

Kor:16

Jellemző:

A csapat második legfiatalabb tagja.Ártatlan kislányos bájával és visszahúzódó énjével sok embert megtéveszt,de Hanna az akinek kitárulkozik.

Mottója,amit mindig hajtogat,hogy:

"Mindegy mi a problémád a könyv mindig segít!"

Név:Gerendás Anna(Szöszi)
Kor:18
Jellemző:
Azzal próbál Hannán segíteni,hogy lazítanak.Ez néha jól jön,de nem feltétlen a legjobb.
Hanna mindig számíthat rá és ha kell,akkor hajnali órában is kész arra,hogy segítsen neki.

Név:Herendi Amarilla(Rilla)
Kor:18
Jellemző:
Mindig vidám,Hannát is azzá akarja tenni.
Nem szereti ha körülötte szomorúak és mindent kiszúr egy perc alatt.
Eléggé érzékeny természet és szerelme a zene.

Név:Ferenczi Nóra
Kor:19
Jellenző:
A csapat legidősebb lány tagja,húgaként teint Hannára.
Mindig készen áll segíteni,legyen árkiről is szó.

Név:Deresy Zsófia(Zsófi,Zsóci)
Kor:16
Jellemző:
A csapat legfiatalabb tagja,Hanna unokahúga.
Nagyon segítőkész,a korához képest éretten gondolkozik.

Név:Erdős Dávid (Davidka)
Kor:19
Jellemő:
Nóra Barátja,Hanna mindig számíthat rá,úgy mint a többiekre.
Akkor "csatlakozott" a csapathoz,mikor megismerte Petit.
Sportol:Kosarazik.

Név:Süvegi Krisztián
Kor:18
Jellemző:
Fiatalabbnak tűnik a koránál,sose adják ki neki az alkoholt.
Anna figyelmes,gondoskodó barátja.

Név:Tekeres Gábor(Gaben,Gabika)
Kor:19
Jellemző:
Peti  legjobb haverja,ezáltal közel áll Hannához is.
A Csapat bohóca
Sportol:Deszka

Név:Arany Márk
Kor:18
Jellemző:
Kinga barátja,védőangyala.
Hanna hatalmas bizalmasa,olyan dolgokat is tud ami még Hanna hasznára válhat.
Sportol:Box

Név:Gátor Ádám(Adam)
Kor:18
Jellemző:
Ő a csapat csodabogara.Felemás szemével igencsak sikert aratott,mikor is Zsófi barátjaként megismerte a többieket.

Név:Seregi Alexander(Alex)
Kor:18
Jellemző:
Olyan dolgot tett,amit maga is megbánt,de sajnos nem tud neki mit csinálni.
Össze kell szednie magát,hisz nehéz az élet.











Hát Köszönöm a figyelmet.:) Ez volt a szereplők része,de hamarosan jön is az első rész♥

Megérkeztünk.

Sziasztok!
T.Marta:
Kicsit bemutatkozunk nektek!
Egy átlagos lány vagyok.Néha kicsit szertelen de azért megpróbálok odafigyelni minden kis részletre.
Ez az első blogom,de annak is a másolata,ugyanis egy másik oldalon kezdtem az írást.Ott nem jött össze annyira és ajánlották a Blogger-t.Itt is szerencsét próbálok,hátha.
Mivel tudom,hogy igényes munkát szeretnék a kezeim közül kiadni,ezért mellettem lesz az egyik segítőm Huso,aki majd próbál majd segíteni.
A részek nem lesznek annyira hosszúak,de igyekszem minél előbb hozni és ha úgy lesz kedvem,akár napi szinten lesz rész.
A részeknek semmi köze a valósághoz,és minden a képzeletünk szüleménye.
Bármilyen hasonlóság csak a véletlen!
<Timi>


D.Timi:Na szóval akkor én nekem nem ez az első blogom,hanem csak segítő vagyok. Egyáltalán nem Timi a nevem,de ez hosszú történet!Szerintem elég klassz dolog sülhet ki ebből a blogból.
<Ella>