"-Nyugi,csak fogadás volt.-vonta meg a vállát hanyagul.
-Bocsánat.-néztem rá bűnbánóan,majd hátat fordítottam neki.
Nem tudom,miért de nem volt lelkem a szemeibe nézni,magam se tudom miért,de kicsit se bántam,hogy úgymond megjelöltem.Már egy ideje a legjobb barátom,de volt már pár elég kétértelmű megnyilvánulásunk,mégis nekünk fel se tűnik,olyan természetes ez az egész.
-Én ma nem megyek suliba,úgyse lesz se tánc se rajz óra,csak a kötelezőket vesszük!-zökkentett ki Peti kellemesen dörmögős hangja.
-Ezt már tudtam előre,hogy ma nem megyünk.-kuncogtam kicsit fel.
-Oké,de akkor mit csináljunk?Már mint szenvedünk,mert másnaposok vagyunk,de akkor is nincs kedvem egész nap az ágyba dögleni.-sóhajtott.
-Legelőször menjünk le és csináljunk valami kaját,mert éhen halok.-nyöszörögtem.
-Vagy itt maradunk,odaadom a telefonom és rendelsz kaját.
-Add!-ültem fel és felé nyújtottam kezem.-De mit akarunk enni?
-Nemtom,szerintem a pizza a legreálisabb ilyenkor.Meg mellé hideg üdítőt.-nyomta a telefont a kezembe,majd kiment a mosdóba.
Lerendeltem a kajákat,majd álmosan dőltem be az ágyba.Szinte azonnal el is nyomott az álom és már csak kor keltem fel,mikor csöngettek.
Szitkozódtam magamba egy sort,majd megindultam a konyha felé.
-Aú!!!!-kiáltottam fel,amikor találkozott a kisujjam a szék lábával.-Mi az istenért van ez itt?-könnyezett be a szeme,hisz borzalmasan fájt.
-Fogalmam sincs,de jók a gifek a gépeden.-kacsintott rám.
-Ne!!Miért nézted át a gépem?-szomorodtam el,hisz tele volt nyálasabbnál nyálasabb dolgokkal.
-Nehogy ezért legyen már rossz kedved.-jött oda és átölelt.-Aranyos.-kapott fel és szobámba cipelt.
-TEGYÉL LE!-kiabáltam,de nem hallgatott rám.
Együtt borultunk be az ágyba és jó érzés volt a közelébe lenni.
-Miért vagy velem ennyire közvetlen mostanság?-csúszott ki a számon.-Már mint semmi baj,mert jó érzés,de többet vagy velem mint a haverjaiddal és ez nem volt mindig így.
-Megérdemled,kell a támogatás és nem mellesleg meg mellesleg is érdekesebb vagy mint a srácok.-nevetett,majd átölelt.
Mikor végre abbahagyta az oldalam csikizését,fáradtan borult be a nyakamhoz.
Pár perc telt el mikor arra lettem figyelmes,hogy lélegzete egyenletessé válik és a teste is nehezebb lesz.Szuper,elaludt.Szitkozódtam pár sort magamban,majd én is elaludtam rá dőlve.
A kellemes szunyókálásból Peti telefonja zökkentett ki.A kijelzőre pillantva a hideg is kirázott."Luca♥" villogott a név. Kelletlenül Petire dobtam a kis készüléken,aki ennek következtében fel is kelt.
-Szia Szerelmem,Persze megyek,hmm oké.-mondta majd se szó se beszéd kiment a szobámból,és akkor tudatosult bennem,hogy a házból is,amikor a bejárati ajtó csapódott be.
Értem,szóval akkor ennyi,megint szarik rám mert éppen a kisasszony hívta.
Őszintén rosszul esett,de nem adhattam neki hangot.Levánszorogtam a konyhába,ahol még volt kaja,így ettem kicsit,majd a telefonomra néztem.Semmi nem volt,érdektelen volt az egész napom innentől kezdve.Mikor az óra már fél kilencet mutatott,de anyuék sehol nem voltak,gondoltam felhívom.
"Szia Kicsim."- szólt bele kedvesen.
-Szia Anya.Merre vagytok?-kérdeztem rá kertelés nélkül.
"Oh,Képzeld csak Bogaram,ugye mivel ma ünnepeljük a huszadik évfordulónk,Apád elhozott kikapcsolódni.Holnap délutánig szól a hotelbe a szobafoglalás,de gondoltam nagy vagy már ezért otthon hagyhatlak.De most megyek,mert-ohh jajj-Apád már itt van."- sikoltozott össze-vissza.
Belegondolva,hogy mi lehet ott a hideg is végig futott gerincemen.
Telefonom névjegyébe kutakodtam,majd az ujjam akaratlanul is egy névre kattintott és már vonalba is volt.
Nórát hívtam,mert jelen esetben benne vagyok biztos és jelen pillanatba,csakis hozzá van kedvem huzamosabb ideig.Tudtam,Ő nem kérdezi meg,miért nem voltam suliba és ,hogy mi a baj,csak hallgat és segít ha kell.
Gondolatmenetemből a csengő szakított ki.Alig tudtam beengedi Nórát,mert telefonom rögtön csörögni kezdett.
"Szia!"-szólt bele elég lihegős hangon Peti,ami csak egyet jelenthet,hát fúj-"Vidd már el hozzánk a pénztárcám,mert ottmaradt a pulton nálad,de ha lehet most,mert kéne.- lihegett továbbra is.
Semmit nem szóltam,mert nem voltam hajlandó vele szóba állni.Csak kinyomtam a telefont és a konyhapultról elvettem a szóban forgott tárgyat.
-Minden oké?
-Persze,csak gyere légyszíves.El kell vinni Petiékhez a pénzét.-lebegtettem meg kedvetlenül a kis tartót.
Szó nélkül ment ki az ajtóhoz és amint bezártam azt már mehettünk is.Mivel nem messze volt a házuk,öt perc gyaloglás után már az ajtó előtt kopogtam.
-Szép estét!-köszöntem az anyukájának.-Peti otthagyta nálam a pénztárcája és visszahoztam.
-Köszönöm Kedvesem.-mondtam majd azonnal távoztunk is.
A hazafelé út csöndben telt,de érezni lehetett a feszültséget.
-Ki bököd végre mi a baj?-torpant meg hirtelen Nóra.
-Igazából,nem baj meg semmi csak szarul esett ma Peti viselkedése.-sóhajtottam.
-Na mesélj!-kanyarodtunk le egy kis utcába.
-Igazából másnaposan felkeltünk,elszörnyedtem a nyakán,kaját rendeltünk,aludtunk és lelépett.
-Hogy érted,hogy lelépett,mi van a nyakával?-értetlenkedett.
-Hát azt mondta,hogy fogadásból szívtam ki a nyakát meg visszafele is.-döntöttem kicsit oldalra a fejem,hogy látható legyen a gyér utca fényébe.
-Miféle fogadás?-nevetett fel.
A kérdés hallatán a vér is megfagyott szinte az ereimbe,és az eddig kellemesen meleg és simogató szellő hideg és zavaró lett.Elindultam a hazafelé vezető úton.Nóra csak követett és várt.
Otthon se merült fel bennem az,hogy nekem beszélnem kéne vele,hisz ő is érezte,hogy nekem most valamilyen szinten magány kell.Miután letusoltunk csendben feküdtünk egymás mellett.Illetve Nóra valamilyen halk dallamot dúdolt.Erre a kellemes és egy idő után monoton hangra aludtam el.
Reggel hamarabb keltem,mint hálótársam és valamiért fitt is lettem.Sok gond nyomasztott.A tükörbe nézve kicsit látszott is rajtam.Sminkkel próbáltam segíteni magamon,de lemostam,mert soknak gondoltam.Egyszerű szempillaspirál mellett raktam le szavazatom és egy kis matt bőrszínű szájceruzával emeltem ki ajkaim.Ruhás szekrényem elé lépve egy kék-fehér csíkos pólóruhát vettem fel színben illő kiegészítőkkel és egy fehér rövid szárú tornacipővel.
A kellemes szunyókálásból Peti telefonja zökkentett ki.A kijelzőre pillantva a hideg is kirázott."Luca♥" villogott a név. Kelletlenül Petire dobtam a kis készüléken,aki ennek következtében fel is kelt.
-Szia Szerelmem,Persze megyek,hmm oké.-mondta majd se szó se beszéd kiment a szobámból,és akkor tudatosult bennem,hogy a házból is,amikor a bejárati ajtó csapódott be.
Értem,szóval akkor ennyi,megint szarik rám mert éppen a kisasszony hívta.
Őszintén rosszul esett,de nem adhattam neki hangot.Levánszorogtam a konyhába,ahol még volt kaja,így ettem kicsit,majd a telefonomra néztem.Semmi nem volt,érdektelen volt az egész napom innentől kezdve.Mikor az óra már fél kilencet mutatott,de anyuék sehol nem voltak,gondoltam felhívom.
"Szia Kicsim."- szólt bele kedvesen.
-Szia Anya.Merre vagytok?-kérdeztem rá kertelés nélkül.
"Oh,Képzeld csak Bogaram,ugye mivel ma ünnepeljük a huszadik évfordulónk,Apád elhozott kikapcsolódni.Holnap délutánig szól a hotelbe a szobafoglalás,de gondoltam nagy vagy már ezért otthon hagyhatlak.De most megyek,mert-ohh jajj-Apád már itt van."- sikoltozott össze-vissza.
Belegondolva,hogy mi lehet ott a hideg is végig futott gerincemen.
Telefonom névjegyébe kutakodtam,majd az ujjam akaratlanul is egy névre kattintott és már vonalba is volt.
Nórát hívtam,mert jelen esetben benne vagyok biztos és jelen pillanatba,csakis hozzá van kedvem huzamosabb ideig.Tudtam,Ő nem kérdezi meg,miért nem voltam suliba és ,hogy mi a baj,csak hallgat és segít ha kell.
Gondolatmenetemből a csengő szakított ki.Alig tudtam beengedi Nórát,mert telefonom rögtön csörögni kezdett.
"Szia!"-szólt bele elég lihegős hangon Peti,ami csak egyet jelenthet,hát fúj-"Vidd már el hozzánk a pénztárcám,mert ottmaradt a pulton nálad,de ha lehet most,mert kéne.- lihegett továbbra is.
Semmit nem szóltam,mert nem voltam hajlandó vele szóba állni.Csak kinyomtam a telefont és a konyhapultról elvettem a szóban forgott tárgyat.
-Minden oké?
-Persze,csak gyere légyszíves.El kell vinni Petiékhez a pénzét.-lebegtettem meg kedvetlenül a kis tartót.
Szó nélkül ment ki az ajtóhoz és amint bezártam azt már mehettünk is.Mivel nem messze volt a házuk,öt perc gyaloglás után már az ajtó előtt kopogtam.
-Szép estét!-köszöntem az anyukájának.-Peti otthagyta nálam a pénztárcája és visszahoztam.
-Köszönöm Kedvesem.-mondtam majd azonnal távoztunk is.
A hazafelé út csöndben telt,de érezni lehetett a feszültséget.
-Ki bököd végre mi a baj?-torpant meg hirtelen Nóra.
-Igazából,nem baj meg semmi csak szarul esett ma Peti viselkedése.-sóhajtottam.
-Na mesélj!-kanyarodtunk le egy kis utcába.
-Igazából másnaposan felkeltünk,elszörnyedtem a nyakán,kaját rendeltünk,aludtunk és lelépett.
-Hogy érted,hogy lelépett,mi van a nyakával?-értetlenkedett.
-Hát azt mondta,hogy fogadásból szívtam ki a nyakát meg visszafele is.-döntöttem kicsit oldalra a fejem,hogy látható legyen a gyér utca fényébe.
-Miféle fogadás?-nevetett fel.
A kérdés hallatán a vér is megfagyott szinte az ereimbe,és az eddig kellemesen meleg és simogató szellő hideg és zavaró lett.Elindultam a hazafelé vezető úton.Nóra csak követett és várt.
Otthon se merült fel bennem az,hogy nekem beszélnem kéne vele,hisz ő is érezte,hogy nekem most valamilyen szinten magány kell.Miután letusoltunk csendben feküdtünk egymás mellett.Illetve Nóra valamilyen halk dallamot dúdolt.Erre a kellemes és egy idő után monoton hangra aludtam el.
Reggel hamarabb keltem,mint hálótársam és valamiért fitt is lettem.Sok gond nyomasztott.A tükörbe nézve kicsit látszott is rajtam.Sminkkel próbáltam segíteni magamon,de lemostam,mert soknak gondoltam.Egyszerű szempillaspirál mellett raktam le szavazatom és egy kis matt bőrszínű szájceruzával emeltem ki ajkaim.Ruhás szekrényem elé lépve egy kék-fehér csíkos pólóruhát vettem fel színben illő kiegészítőkkel és egy fehér rövid szárú tornacipővel.
Mire kész lettem,addigra Nóra is teljesen harcra kész állapotba volt.
Komótosan indultunk el az iskola felé,és én személy szerint örömmel kompenzáltam,hogy péntek van,így nem kell a sok kíváncsi szemet és lenéző pillantásokat.Na igen jó is így nekiindulni a napnak.A gondot csak az jelentette,hogy nem volt most hangulatom senkihez és ez az érzet meg is erősödött,mikor a folyóson megláttam Petit és Lucát enyelegni.
Fogalmam sincs,mit eszik ebbe a lányba.Talán a pénz és a híre az ,ami ennyire megfogta,evégre az énekkar kitűnő és buzgó tagja,valamint a röplabda csapatunk "kapitánya".Ennyit tesz,ha az ember szép,és apuci a segge alá tesz mindent.Hát igen.Szívás az élet.Nóra látta,hogy kicsit megtorpantam ezért hátulról belém bökött noszogatás gyanánt.
-Kérlek ne mondj semmit.-suttogtam oda neki az ajtóba.
Bólintással jelezte,hogy megértette amit kértem,majd maga elé engedett.Mivel nem voltam hajlandó a többiek társaságába lenni,ezért a leghátsó padba ültem be.
Semleges arccal bámultam magam elé egész órán és csak gépiesen jegyzeteltem a füzeteimbe.Szünetekben se mentem le,hisz egyedül akartam lenni.Persze ez a tervem is fuccsba ment,mikor az utolsó szünetbe Zsófi vágódott le mellém. Kis híján kilökte alólam a széket,mire persze jóízűen felnevetett.Nem bírtam ki én se,hogy ne mosolyogjak,hisz annyira felszabadultan tud kacagni,akár a semmin is.A hirtelen jött jókedv hamar visszafordult komorra.
-Peti?
Ennyit kérdezett mégis annyira a legjobb pontra tapintott,hogy könnyeim alig tudtam visszatartani.
-Bocsi.-álltam fel a padból és nem törődve,hogy még lenne egy órám elindultam haza.
-Szia Kicsim,hát te?-kérdezte Anya,amint beléptem a házba.
-Rosszul éreztem magam a suliba és hazajöttem,átöltözök és elmegyek orvoshoz.-intéztem el gyorsan.
-Rendben,remélem semmi komoly.-kapott a szája elé.
-Nyugi.-mosolygott.
Gyorsan átvettem a ruháim és elindultam az orvoshoz.
Komótosan indultunk el az iskola felé,és én személy szerint örömmel kompenzáltam,hogy péntek van,így nem kell a sok kíváncsi szemet és lenéző pillantásokat.Na igen jó is így nekiindulni a napnak.A gondot csak az jelentette,hogy nem volt most hangulatom senkihez és ez az érzet meg is erősödött,mikor a folyóson megláttam Petit és Lucát enyelegni.
Fogalmam sincs,mit eszik ebbe a lányba.Talán a pénz és a híre az ,ami ennyire megfogta,evégre az énekkar kitűnő és buzgó tagja,valamint a röplabda csapatunk "kapitánya".Ennyit tesz,ha az ember szép,és apuci a segge alá tesz mindent.Hát igen.Szívás az élet.Nóra látta,hogy kicsit megtorpantam ezért hátulról belém bökött noszogatás gyanánt.
-Kérlek ne mondj semmit.-suttogtam oda neki az ajtóba.
Bólintással jelezte,hogy megértette amit kértem,majd maga elé engedett.Mivel nem voltam hajlandó a többiek társaságába lenni,ezért a leghátsó padba ültem be.
Semleges arccal bámultam magam elé egész órán és csak gépiesen jegyzeteltem a füzeteimbe.Szünetekben se mentem le,hisz egyedül akartam lenni.Persze ez a tervem is fuccsba ment,mikor az utolsó szünetbe Zsófi vágódott le mellém. Kis híján kilökte alólam a széket,mire persze jóízűen felnevetett.Nem bírtam ki én se,hogy ne mosolyogjak,hisz annyira felszabadultan tud kacagni,akár a semmin is.A hirtelen jött jókedv hamar visszafordult komorra.
-Peti?
Ennyit kérdezett mégis annyira a legjobb pontra tapintott,hogy könnyeim alig tudtam visszatartani.
-Bocsi.-álltam fel a padból és nem törődve,hogy még lenne egy órám elindultam haza.
-Szia Kicsim,hát te?-kérdezte Anya,amint beléptem a házba.
-Rosszul éreztem magam a suliba és hazajöttem,átöltözök és elmegyek orvoshoz.-intéztem el gyorsan.
-Rendben,remélem semmi komoly.-kapott a szája elé.
-Nyugi.-mosolygott.
Gyorsan átvettem a ruháim és elindultam az orvoshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése