2015. július 24., péntek

Negyedik rész

Anya faggatása után a szokásos témáról miszerint "mi volt a suliban?" már mehettem is a dolgomra. Mivel már eléggé hűvös volt egy szűk szárú Adidas melegítő gatyát, egy toppot és egy converst vettem fel.
Az orvosnál az ürge persze azonnal átlátott rajtam, és kompenzálta, hogy az ég egy adta világon semmi bajom nincs ezért anyunak meg írtam sms-ben hogy semmi komoly, biztos csak front, és hogy ma este másnál alszom. Igazából fogalmam sincs kihez menjek, de egy volt biztos, hogy haza semmi képpen sem.
Gondoltam hogy elmegyek futni, de ahhoz túl lusta voltam. A rajz cuccom otthon, énekelni nincs kedvem, viszont a tánchoz van zeném meg helyem. Elmentem az FMK-ba (Fiatalok Művelődési Központja), egyenesen be a tánc terembe. Rá csatlakoztattam a telefonomat az erősítőre beállítottam Rihanna-Stay című szerzeményét, majd vadul táncolni kezdtem.




Észre sem vettem, úgy eltelt az idő. Egyszer csak a központ egyik takarítója kopogott be este fél hétkor, hogy zárnának. Tulajdonképpen fél négy óta táncoltam. Rettenetesen fáradt voltam. Ahogyan kiléptem a kapun Petit láttam a túl oldalon. Már éppen vissza indultam volna mikor átszaladt az úton egyenesen felém. Sietős léptekkel kezdtem a a földalattihoz menni. Pech, hogy villám gyors ezért hamar utol ért.

-Neked meg mi bajod?!-rántott vissza a karomnál fogva.
-Semmi-hazudtam.
-Jó mondjuk hogy elhiszem, de akkor töröld le az arcod-nyúlt felém. Csak ekkor tudatosult bennem hogy bőgök.
-Hagyjál!-csaptam egyet a kezére.
-Hallod ember, nyugodjál már le?! Mi a franc bajod van?!
-Hogy mi a bajom?! Tudod mit! Elmondom! Kezdve például azzal, hogy kurvára nem volt semmiféle fogadás-böktem a nyakára-Vagy mondjuk, hogy elegem van abból, hogy folyamatosan Lucával vagy, engem meg egy csettintésére itt hagysz. Jó, oké, jártok, megértettem, de ezért kell le szarni?!-kiabáltam az arcába- Tegnap reggel is hallod, se szó. se beszéd, fogtad magad, és elhúztál a kis Lucácskádhoz engem meg szépen ott hagytál. Azóta nem kerestél, nem hívtál, nem üzentél, semmi életjelet nem adtál. Hagytad, hogy egész nap szenvedjek miattad, nem jöttél volna oda hozzám. Rám se bagóztál-fejeztem be a kis monológomat, minek végére már patakokba folytak a könnyeim.
Pár pillanatig hallgatott, és egyszer csak elmosolyodott:
-Te féltékeny vagy!-jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Mi van?!-háborodtam fel-Én aztán nem!
-Dehogyis nem-fürkészett még mindig mosolyogva-De tudod-komorodott el-, végre te is tudod milyen érzés az, ha egy másik miatt hanyagolnak.
Elég értelmetlen fejet vághattam, de persze pillanatok alatt le esett, hogy Alexra gondol. Nos igen, abban az időszakban tényleg nem volt felhőtlen a viszonyunk, mert én is hanyagoltam őt úgy, ahogyan ő most engem.
-Szóval nem is szereted?-könnyebbültem meg.
-Szeresse a halál!-húzott magához, és szorosan meg ölelt

Hosszú hosszú percekig így maradtunk, és mikor elengedtük egymást Peti elővette a telefonját.

-Mit csinálsz?-néztem rá furán.
-Szakítok-mondta teljesen természetesen.
-SMS-ben?!-képedtem el.
-Hát, jobb mint ha személyesen képel fel.
-Na jó, én szakadok-és ebben a percben olyan röhögő görcs tört rám, hogy majd meg fulladtam.
Ez állt a telefon kijelzőjén: "Varázsoljak egyet cica?"
                                       "Naná:)"
                                      " Abrakadabra, single vagy:D"
Na igen, ettől a perctől nem jött válasz. Persze mindig tudtam, hogy Peti miként szakít valakivel, na de ilyen szemét módon ki dobni valakit. Percekig meg sem tudtunk szólalni, annyira nevettünk.
 Miután mindenki kellő képpen ki röhögte magát, elindultunk Petiékhez.
Be mentünk és senki nem volt náluk.

-Itt alszol mi?
-Milyen kérdés ez?! Itt hát! Csak nincs ruhám- biggyesztettem le a szám.
-Hát elfelejtetted, hogy egyszer direkt itt hagytad, hogy bármikor itt aludhass?-juttatta eszembe a kedves emléket.
-Tényleg!-csillant fel a szemem.

Elmentem tusolni, utána ő is. Be jött és le ült az ágyszélére. Mivel az előbb zuhanyzott, finom, férfi tusfürdő illata volt. Akaratlanul is valami féle fajta vágyat keltett bennem. Pár percig türtőztettem magam, de tovább nem bírtam.
Miközben ő valamit a telefonján babrált, elé álltam, huncutul ki kaptam a telefont a kezéből, és a nyakába pusziltam.
-Ejnye, cicuska, be indultál a tusfürdőre?!-piszkálódott.
-Hallgass bociszem, mert itt hagylak, ami viszont szerintem-mutattam a boxerjára-nem esne valami jól.
-Úgysem hagynál itt!
-Ki próbáljuk?!-másztam le róla.
-Inkább ne-húzott vissza gyengéden.

Én is, és ő is tudtuk, hogy eljött az az este. Az, amikor oda adom a legdrágább testi kincsem neki. Így utólag örülök, hogy nem az Alexal volt az első alkalom...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése