Ötödik rész.

Sziasztok♥
Itt is lenne a követező rész amit majdnem teljesen egyedül írtam meg♥
/A harmadik részbe kimaradt,de a pizzát megették:")/

Már csak fehérneműbe feküdtem Peti alatt.A gondolataim elszálltak és a testem is teljesen uralhatatlan volt.Nem tudtam mit tenni,cselekedett a testem helyettem.

Gondolataimból Anett-Peti anyukája-hangja rántott vissza.

-Basszus,basszus.-kapkodta Peti a ruháit és mielőtt beszaladt a fürdőbe rám parancsolt,hogy tegyek úgy,mint aki alszik.
Persze tettem amit kért,de csukot szemem előtt az előbbi kis kalandunk képei jöttek fel filmként.A leges legrosszabb dolgot tettem,nem szabadott volna,hisz nem lehet több köztünk,mint a barátság.Öntudatomon kívül voltam Peti közelébe és sajnos erre nem tudok reális magyarázatot adni.Valami fizikai vonzás,nem tudom mi,de vonzott benne.
Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam az ágyból,magamra öltöttem a ruháim.Amilyen gyorsan csak tudtam a nappali,majd a kijárati ajtó felé vettem az irányt.
Amint kiértem az utcára rohanni kezdtem.Az se érdekel mennyien néznek hülyének,esetleg elme zavarodottnak,most csak az volt a lényeg,hogy hazajussak és megpróbáljam magamról lemosni a mocskot,amit csináltam.

A fürdőmben álltam és a tükörképemmel néztem farkasszemet.
-Fel kell szívódnod Peti életéből,neked nincs ott se pedig a rendes életbe se helyed.-mondtam magamnak.-Mindig is csak teher voltál és leszel is.Soha senki nem fog szeretni.-vicsorogtam és minden szónál egy vágást ejtettem a karomon egy pengével,amit az imént találtam a tükör mögött lapuló szekrénybe.Annyit ostromoltam a testem,hogy a végén a combom is és a karjaim is tele lettek hegekkel.Nem érdekelt semmi.Se a telefonom szüntelen csörgése,se az,hogy anya lassan már rám töri az ajtót.Nem érdekelt.Akkor és ott nem.Lemostam a sebeket,majd egy fáslival betekertem.
Anyával nem is törődve mentem le a konyhába egy üveg tömény italért,majd elindultam a nagy semmibe.
Nem tudtam hová is kellene mennem igazából,de mentem amerre a lábaim vittek.Arra eszméltem fel,hogy az egyik eldugottabb parkszerű építmény egyik fájának a tövébe roskadozok.
A tömény ital egyre csak fogyott,míg a kedvem egyre csak pocsékabb lett.
Nem volt kedvem sokáig üldögélni,a lábaim vittek akaratom ellenére is.
Nemsokára a hídhoz értem,mely egy -nem forgalmas-részen vitt át az élő folyón.
-Ha beleugrok meghalok,mivel részeg vagyok.-gondolkoztam hangosan.-Nem nem tehetem,nekem még sok mindent el kell rendezzek az életembe,már ha nekem van olyan.-gondolkoztam tovább.
Végül nem tettem meg,mert nem éreztem rá késztetést.Helyette telefonomra pillantottam.Hetven nem fogadott hívás és negyvenkettő sms.
-Hallucinálok,biztos nem kerestek ennyiszer,nem aggódnak ezek értem.Alszanak mint akik jól végezték dolgukat.-nevettem fel keservesen.Telefonom memóriáját kiszedtem,majd az egész készüléket a vízbe dobtam.Nem,kicsit sem érdekelt,hogy mi lesz.Nem akartam ezekkel foglalkozni.A sok semmi mellett egy dolog még igencsak az agyamba volt.Peti.Nem tudtam mit kezdeni a dologgal,de az biztos,hogy nem lehet vele többet se beszélnem se találkoznom.Erre a gondolatomra a szívem majd megszakadt,de nem volt mit tenni.Nekem Ő már csak egy tökéletes emlék. Egyedül  éreztem magam,pedig sok barát vett körül,akik mindig azt lesték,hogy mi a baj.Nincs ezzel semmi gond,mert imádom őket,de most mégis egyedül sétáltam hazafelé hajnal negyed hatkor.Szerencsétlen vagyok.Erre az egyre jutottam.
Amint hazaértem nem várt se anya,se senki idegbeteg állapotban lévő személy.Örömmel tapasztaltam ezt,hisz nyugodtan tudok felmenni aludni.


Gyorsan eltelt a hétvége.Anyu  volt az egyetlen személy akivel megbeszéltem,hogy mi is történt.Szerinte,ez teljesen normális,hogy fizikai vonzalmat érzek egy fiú után,de nagyon örült,hogy az Ő egyetlen lánya még ártatlan,mint a kis angyal,vagyis kicsit romlott de az mindegy most.
Hétfő reggel kínkeservesen keltem fel,hisz tudtam,hogy ma bizony be kell menni a suliba.Nincs választásom kötelező sajnos.
Mivel tudtam,hogy ma mindenki megfog támadni,persze csak képletesen,ezért készültem.Újdonsült telefonomat a táskám mélyére rejtettem,mellé beletettem a fülhallgatót,hogy ha nem kell akkor ne kelljen szóba állnom senkivel.
Szünetekbe minden hova úgy mentem,hogy be volt dugva a fülem.Rengeteg tekintet égette a testem minden rézét,de egy különösen.A Petié.Folyamatosan figyelt,de én nem törődtem vele.Ki kell bírjam,el kell felejtenem.Nem sokat kell kibírni,már csak két hét és a sulinak vége,Ő pedig elballag.
Nos,igen ez egy olyan tény,hogy a szívem megint apró darabokra roskadt össze.Nem,most nem Peti miatt,hanem amiatt,hogy Nóra is elballag és nem lesz többé segítségem.
Egy évet kell várnom és minden megváltozik.Vár rám a nagyváros.Nos igen.Anya megengedte,hogy ha elvégzem a sulit és itt nem találok munkát,akkor kimehetek nyáron,valamelyik nagyvárosba megpróbálni.Ez persze nem valami valószínű,de majd meglátjuk.

Végre gondolataim teljesen elkalandoztak.Otthon nem éreztem rosszul magam.Nyugodt voltam,talán túlságosan is.
Gondoltam egyet és nekiláttam a tanulni valónak,jó lány módjára.
Szerencsém volt ezzel,mert a suliba valamiért engem szemelt ki a tanár és tőlem kérte ki az anyagot a-z-ig.
-Leülhetsz,kiváló.-dicsért meg a tanár.
Mosolyogva néztem végig a társaimon,akiket kicsit meglepett,hogy én kiválóra feleltem le.Én aki általában kettes,vagy hármas szintet hozom,most hirtelen jó jegyet kapok.Nos igen.Sokszor a rossz kedvem csodákat hoz ki belőlem.
Nem szerettem ha valaki emiatt kérdőre von.Utálom,sőt egyenesen idegbeteg leszek tőle.

Szünetbe Kinga és Zsófi  az ajtó előtt várt rám.
-Ma átjössz?-érdeklődött Zsófi.
-Átmehetek.-rántottam meg a vállam.
-Ha nincs kedved akkor nem kell,csak gondoltam,hogy ott aludhatnál és holnap reggel jöhetnénk együtt.-szomorodott el.
-Megyek nyugi.-nevettem fel.-Majd elmesélek mindent,mert tudom,hogy te kíváncsi vagy.

Ezzel vége is lett a beszélgetésnek,ugyanis Márt csapódott a lányokhoz és valami eszméletlen "fontos" dolgot kellett megbeszélniük.Nos hát Nóra se és senki se volt a közelembe bedugtam a fülesem és egy random zenét elindítottam.
5 Seconds of Summer - Amnesia c. zenére esett a választásom,és elveztem.
Nem vagyok nagy angolos,főleg,hogy németet tanítanak.Ezért párszor átfutottam a magyar szövegen,és meg kell,hogy mondjam,megfogott.Halkan dudorásztam,mikor valaki kirántotta a fülest a fülemből.
-Szép a hangod de beszélnem kell veled.-ragadta meg a karom Gábor.
-Köszi,de magamtól is tudok menni.-rántottam ki a csuklóm szorításából.-Tudom,hogy Petivel akarsz te is zaklatni,de nincs kedvem most erről beszélni.-tettem karba kezeim és követtem.
-Tedd le a kezed,irritáló-nevetett.
-Nem!!-makacskodtam,hisz akkor eléggé feltűnőek lennének a hegek,tekintettel arra,hogy dög meleg van és trikót vettem fel.
-Ahj.Ne legyél már ennyire önfejű,ma már egy ilyen emberrel meg kellett szenvednem,ugyanis Peti se volt hajlandó elmondani,hogy miért kerülitek egymást.Annyit mondott,hogy te kerülöd,egy irreális dolog miatt,ami szerintem akár jól is elsülhetett volna.
-Jaj,Ne hazudozz még te is.-mondtam dühösen,majd elindultam  következő órára,mert csöngettek.

Sziasztok!Sajnos ez a rész kicsit rövidebb lett ,mint amilyenre szerettem volna,de megrekedtem,nem tudtam figyelni és nem volt ötletem.Remélem szerkesztő társam,kitalál valami jó kis folytatást.Puszi D.Timi♥