6. rész

Gábor felrángatott a lépcsőn a teremhez, és folyamatosan arról papolt, hogy beszélnem kell Petivel. Már nagyon untam, hogy mindig mindenki mindent jobban tud nálam, szóval már alig vártam az óra kezdetét. Mondjuk pechemre a tanár még pont nem nyitott terem ajtót, szóval a folyosón kellett várakoznunk.
Nem volt kedvem álldogálni ezért le ültem a földre a szekrények elé. Gábor pedig a térdemhez támaszkodva guggolt le elém.

-Miért nem beszélsz vele?-kérdezte.
-Mert csak-válaszoltam közömbösen.
-Megbántott?
-Nem.
-Rád mászott?
-Hülye!-kiáltottam fel.-Dehogyis!
-Jó akkor meg mért élvezed, hogy szenved?! Nézz már rá! Miattad ilyen! Ne csináld már ezt vele!
-Én csinálom ezt vele?! Folyamatosan le szarta a fejem Luca miatt. Elegem van! Tudom, nagyon jól tudom, hogy Alex miatt én is hanyagoltam párszor, DE NEM FOLYTON!-kiabáltam  az arcába.
-Csajszi!-simította meg az arcom- Elhiszem hogy rosszul esik, mert ez már régen több mint barátság. Ezért kell beszélned vele-állt fel a lábamtól, és Petinek intett.

Valahogy nem volt se kedvem, se erőm tiltakozni az ellen, hogy ide hívja.

-Cica-guggolt ő is elém, és... jézusom életemben először láttam könnyezni, de persze nem említhettem meg, mert az rontaná a pasis hírnevét.-Ne haragudj, nem akartalak... Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni, de egyszerűen teljességgel elvesztettem az eszem, mikor elém álltál azon az estén. És azt hiszem beléd is szerettem. Talán már rég óta, csak nem vettem észre. Ne csináld ezt, kérlek!
-Peti,-és itt én is elakadtam egyszerűen nem tudtam neki mit mondani. Én is szeretem? Ugyan, túl felszínes. Haragudjak rá tovább? Az meg szánalmas. Nem tudtam mit kéne válaszolni csak bámultam rá. Viszont örültem mert a tanár megszakította a kis diskurzusunkat, be terelt minket mint a birkákat, és kezdődött is az óra.

Az egyik kedvenc tantárgyam órája volt, a hivatalosan is kedvenc tanárommal, de egyszerűen nem tudtam figyelni. Peti ebben a teremben mögöttem ült, és szinte éreztem az égető tekintetét a hátamon. Teljesen biztos voltam benne, hogy egész órán engem bámult. Hamar kicsengettek, hisz utolsó óra volt. A lépcsőn Zsófi pattogott hiperaktív módjára felém, és már el is indultunk volna, ha nem jön a mi kis díszvendégünk, ki más, ugyan ki?! Hát Peti. Mondhatom felettébb örültem a társaságának, az óra előtt történtek után.

Az utcán sétálva egyszer csak ki tört belőlem minden.

-Zsófi, ha szépen megkérlek, előre mennél egy villamossal? Esküszöm, sietünk és utánad megyünk, és ott alszok ma, de meg kell beszélnem ezzel a bolonddal valamit- biccentettem Peti felé.
-Cicám, amúgy itt vagyok-mutatott felháborodva magára.
-Ne cicázzál-förmedtem rá. Életemben először. Igazából teljesen meglepődött, hisz sose bántam ha így nevezett.
-Na jó azt hiszem tényleg jobb lesz ha én előre megyek. Várlak-nyomott egy puszit az arcomra, majd elindult.

-Most mi legyen? Már mint izé... tudod... velünk-dadogott.
-Hogy hogy mi?- tettem a fejem neki.
-Hallod, nehogy már úgy csinálj, mintha én nem érdekelnélek téged! Ne tagadd már-rántott magához, mélyen, nagyon mélyen a szemembe nézett.
-Én... hagyjál!-kezdtem el futni.
-Nem! Nem, nem és nem! Nem foglak még egyszer elveszíteni, mint akkor mielőtt Alexal össze jöttél!

Nos igen, ezt talán elfelejtettem említeni, hogy mielőtt Alexal össze jöttem Petivel... Lett volna... Valami... Csak ő akkor le rázott. Hát ez van.

-Na látod. elhagytál-rábasztál.-zokogtam alig érthetően.
-Ne csináld ezt, szeretlek hallod!
-Más is! Csak ők is ennyire hülyék voltak hogy egyszer hagytak elmenni. Utána engem nem lehet már vissza kapni. Nincs második, se harmadik, se semennyi új esély.

Kirángattam magam a szorításából, és elfutottam. Felszálltam az első villamosra, és hamar oda értem Zsófiékhoz. Nem csöngettem be, hisz akkor állnom kellett volna a nénikém faggatását, az állapotomról. Szóval csak megcsörgettem. Szerintem egyből le esett neki hogy baj van, és leszaladt ajtót nyitni.

Rám nézett és egyáltalán nem lepődött meg a látványon.

-Gyere, menjünk fel, nyugi anyu nem fog faggatni, nincs itthon.-nyugtatott meg.
-Ohh, oké.-könnyebbültem meg.

Fel mentünk a szobájába, le ültem az ágyára, ő pedig velem szemben.

-Hallgatlak-nézett rám kedves mosollyal.
-Oké-kezdtem bele.

És elmeséltem mindent. Kezdve a bulitól, a "fogadásról", Lucáról, Petiről, a "majdnem" estéről, és ami utána történt. Meg mutattam a karomat, elmeséltem Peti "vallomását, azt hogy szeretem, de sose mondanám meg neki.

-Hűha, jó rég nem meséltél már nekem.-szomorodott el.
-Ne haragudj!-szégyelltem el magam. Hisz tudtam, ő tényleg azaz ember, akiben teljességgel megbízhatok.

-Na jó, ha már így bevallottál nekem mindent, kérsz egy cigit?-nézett rám félve.
-Nálad mi a jó büdös francért van cigi?!-háborodtam fel.-Komolyan nem bírtad volna ki még pár hónapig?!
-Na ide figyelj te mindent sokkal hamarabb kezdtél!-emlékeztetett.
-Jó az más!-védekeztem.
-Mért is?-vont kérdőre.
-Hát... Hát mert... Mert rám senki nem vigyázott így, ahogyan én rád.
-De már nem vagyok kis baba.

Itt egy pillanatra elgondolkoztam. Mert valahol igaza volt. Mit is akarok én, hiszen tényleg ezerszer rosszabb vagyok mint ő.

-Jó igazad van.-enyhültem meg.
-Na gyere, nézzünk meg egy filmet.
-Oké.

Az este további részében csak a tv-t bámultuk. Hosszú idő után először tudtam ki verni a fejemből mindent- és mindenkit. Éjjel 2kor feküdtünk le.

Sziasztok! Hát itt az előző rész befejezése. Remélem tetszett, véleményeket várunk! ~Timy~ <3