Második rész !

Reggel, hosszú idő után végre kipihenten ébredtem.
Zuhanyzással kezdtem,majd a reggeli rutin szerint smink,haj és öltözés.
Amint kész lettem telefonomra néztem,örömmel láttam,hogy Peti írt.

Peti:Szia Cica! Negyedre ott vagyok érted!

Automatikusan az órára pillantottam és csodálkozva figyeltem,amint egyel megint előrébb lép a mutató,így már csak három perc van negyedig.
-Szia!-öleltem szorosan.
-Szia Cicám!
-Mehetünk?-érdeklődött,majd válaszom nem várva elkezdett rángatni.
-Persze,rángass csak nyugodtan,nem fáj eléggé a csuklóm!!-rivalltam rá.
Az út során az elmúlt,hetek sokasága jött fel témának.
-Szerinted engem is felcsinált volna?-kérdeztem szomorúan.
-Nem.-tiltakozott egyből- ,mert te nem hagytad volna.
-Persze hogy nem! Na de azért ha még tovább is együtt maradunk akkor nekem ő lett volna az első.-undorodtam tulajdonképpen saját magamtól.
-Igen, ő lett volna mert nem tudtad mekkora seggfej, rám még számíthatsz,én nem vagyok az.-kacsintott,majd elnevette magát.
Ne haragudj,de bottal se!-néztem rá bűnbánóan,majd nevetésbe törtem ki.
-Azt mondod?-vonogatta szemöldökeit.

-Szerinted Leila meg tartotta a babát?-gondolkodtam el kis idő múlva-Mármint oké,Tudjuk,hogy felcsinálta,de mi van ha elvetette?-szörnyedtem el.
-Kinézném belőle.-mondta félvállról.
-Na jó, azért ennyire csak nem dög!?Vagy de?-gondolkoztam el hangosan.-Nem hiszem,hogy elveteti.
-Mért véded még mindig?!-emelte fel a hangját.
-Fogalmam sincs-válaszoltam őszintén.

Mikor a suliba értünk,olyan volt,mint minden másik nap.Amikor a osztályba léptünk,akkor lehetett érezni,hogy van aki szeret.Sok kíváncsi szempár nézett és kíváncsian várták,hogy reagálok a mai napra.
-I'm Back,i'm happy!-mondtam félhangosan,majd helyemre mentem.
Mindenki megkönnyebbült,hisz azt látták jól vagyok.Csak két embernek tűnt fel, hogy mindjárt össze török a fájdalom okozta tehertől. Nórinak, és Petinek. Beültem Gábor mellé a padba, és gondolkodni kezdtem. Annyira beletanultam már a boldog ember szerepébe,hogy észre se vettem,hogy miközben egy könnycsepp rejtőzött el a szemem sarkába arcomon hatalmas műmosoly ült.
Kicsit a sulin is elgondolkoztam azért.Jó,hogy ide járhatok és imádom is.Mi ének-tánc-rajz tagozatosok vagyunk.A "művészlelkek".Legtöbbünknek,a hangi adottságaik a jobbak de megesik,hogy fa hanggal se csoda lábakkal van itt diák

Gábor, Dávid, Nóra és Peti jövőre végzősök lesznek,így kicsit gondba vagyok,hogy  mi is lesz velem nélkülük,mi lesz ha nem hagynak majd békén?!
Fogalmam nincs,de ez még soká lesz.Addig is élvezem,hogy velem vannak és vigyáznak rám.Jó,nem mintha kéne nagyon sokat vigyázni rám,de az érzelmileg labilis helyzetben,ez talán elvárható.
-Hanna! Hanna, itt vagy?! Hahó!-kalimpált előttem Gábor.
-Mi? Ja, igen persze, figyelek-néztem rá érdekelődve.
-Este bulit tartunk a "vissza térésedre" nálunk, ok?
-Ohh, oké, de jó!-örültem őszintén.
-Hatra  ott vagyok érted!-fordult hátra Peti.
Okés-bólogattam.

Az osztályba Mária néni, az ének tanár lépett. Eltelt tíz perc mire elhallgattunk, de ő nem az a tanár aki olyan nagyon szigorú lenne. Le ült, és megvárta amíg mindenki figyel. Miután ez megtörtént ki jelentette a mai órai feladatot:

-A mai órán mindenki egy a hangulatát le író dalt fog elő adni.
-Kezdhetem, kezdetem?-kiabált Gábor.
-Persze kezd csak el-biztatta jóhiszeműen a tanárnő.
Egy elég trágár dalt kezdett énekelni,de a hangja tökéletes volt,hát most na,neki ez írja le a hangulatát.Gondolom, mondanom sem kell, hogy zengett az épület a röhögéstől, még a tanárunk is velünk nevetett.

Következett még pár eléggé viccesre sikeredett produkció, Alextől egy rockballada, amitől természetesen borsódzott a hátam. Imádtam a hangját, folyton bele borzongtam. Peti előttem elég idegesnek tűnt, hisz tudta mennyire fájt végig hallgatni.
Lilla Lana Del Rey - Young and Beautiful című számát adta elő. Jó választás, mert teljesen olyan a hangszíne mint az énekesnek, és persze ő ezt tudta nagyon jól.
Aztán jöttem én. Gondoltam kicsit különlegesé teszem a saját produkcióm,hogy ne legyen annyira egyhangú.
Három dalt énekeltem egybe,a megfelelő részeknél összehozva.Mikor befejeztem mindenki elismerően tapsolt, amiért nem egy nyávogós szenvedős valamit adtam elő, mint Alex. Jó érzés volt azt mutatni kifelé, hogy nem fáj, hogy túl léptem, hogy erős vagyok, és nem kell ahhoz pasi, hogy boldog legyek. És talán egy picit belül is jobb lett.

Kicsöngőkor páran odajöttek,megdicsérni,hogy jól összehoztam.
Peti lent volt a büfében és a szokásosat hozta,persze amint felért a cuccokkal én a csokikat és a cukrokat megettem,mintha nem is lettek volna.Hát nem mondtam hogy azért vagyok vékony mert keveset eszem.
-Köszönöm-hajoltam át a padon, és pusziltam meg.
-Alap-vonta meg a vállát.-De vigyázz a feneked meg ne nőjön.

-Hmm, ne pucsíccs-csapott rá a fenekemre Márk.
-Haver, korlátold csak le a kezed!-lépett a pad mellé,mindenki legnagyobb meglepetésére,Alex
-Mi van, ha tiéd nem lehet ne legyen másé se?! Ki a franc vagy te hogy meg tiltsd kivel mit csináljon.-kezdett bele Peti.- Semmi közöd hozzá, ilyen seggfej voltál, elbasztad, vissza már nem csinálhatod.
-Még nem szakítottunk!-érvelt.
-Miaz hogy nem szakítottunk?!-Szálltam be én is a vitába.-Ha neked nem elég szakítás az, hogy két hónapja mással jársz ágyba, ráadásul felcsinálod, akkor tessék ki is mondom: Vége!-kiabáltam az arcába.
-Beszéljük meg!-közeledett felém, mire Peti elkapta a karját, és vissza húzta.
-Hallottad mit mondott, szóval vagy eltakarodsz, addig amíg szépen mondom, vagy segítek de abban nem lesz köszönet.
Alex először rám, majd Petire nézett, kirántotta a karját, és elment.

Annyira rossz volt, annyira fájt elküldeni, hogy könnyezni kezdtem.
-Semmi baj-nyugtatott Peti, és a karjaiba zárt.
-Ugye nem vetted komolyan hogy...-szégyellte el magát kicsit Márk.
-Nem, de hogy is, tudom milyen bolond vagy.-boxoltam a vállába.
Harmadik óra után teljes lett a csapat,hisz megérkezett Zsófi és Kinga is.
-Szia Baba!-öleltem meg Kinga,míg Zsófi csak intett és sms-ezni kezdett.-Jól vagy?
-Persze, már minden rendben!- füllentettem.
-Oké-ölelt meg, majd oda ment Márkhoz.
Aranyosnak tarom a körülöttem levő párokat,de néha már kicsit sok volt a nyál.
Végre telefon függő unokahúgom rám figyelt,vagy tíz percig nem engedtem el,hanem karjaim közé szorítottam.
-Szia,Anya kérdezi jobban vagy -e már?
-Igen, és mond meg neki hogy holnap fel ugrom hozzátok,szóval készüljön valami fincsi löttyel.-kuncogtam.
-Rég voltál már!-gondolkozott el-,Ugye ott alszol velem?
-Nem lesz pasi?
-Nem.
-Akkor igen.-mosolyogtam rá.
Német volt az utolsó óra,és mivel a drága tanárnő eléggé öreg,süket és a látása se a régi,végig leveleztem Márkkal.

"-Szerinted tényleg Alex a gyerek apja?"-írtam egy cetlire majd meg kértem Dávidot hogy adja tovább neki.
-Igen, szerintem ő az. Bármennyire is fájhat neked ez az egész nem fogok hazudni. Tényleg két hónapja tart. És félre értés ne essék, tudod mennyire szeretlek, soha nem titkolnák el előled ilyet, nekem is csak az össze veszésetek után mondta el Alex.
"És azt is tudod, Leila meg tartja -e?"
"Majd elmondom,mindjárt csöngő!Meghívlak a Sarokcukiba"
Ezzel vége is lett a kis csevegésünk második felének.Tényleg nemsokára csöngettek,és mi már mentünk is a kis cukrászdába.
-Na szóval,azt mondta megtartják!-kortyolt egyet italából.
Megtartják!!Visszhangzott a fejembe.Többesszámba beszélt,ami kicsit rosszul érintett,mintha egy késsel szúrnának meg minden egyes másodpercben.Nem tudtam mit tenni,szeretem és ez nem múlik el egyik napról a másikra.
-Értem. Örülök neki, tényleg, őszintén. Nem akarom hogy a kis gyerek szenvedjen.-hazudtam a legnagyobbat a mai nap folyamán,bár tényleg a kicsinek nem akartam rosszat,hisz Ő nem tehet róla.
-Hát elhiszem, nagyon emberi tőled, hogy még most is másokra gondolsz.-mosolygott.
-Köszönöm.-mosolyogtam,most őszintén.
-Délután elviszlek boxolni.-jött a random ötlete.
-Mi? Nem! Dehogyis,nem tudok.-nevettem el magam.
-Hát azért fogod meg tanulni,nem nagy kunszt,ütni tudsz,és most még élvezheted is.-magyarázott buzgón.
-Hát oké,legalább kiadom a feszültséget.
-Háromra ott vagyok!-köszönt el,majd fizetett és elment.
Én is követtem példáját,de az én számlámat is rendezte,így hazafelé indultam.
 Miután hazaértem,nem tudtam mit kezdeni magammal,így kerestem valami érdekeset,ami most egy táncvideó volt.Elképesztő a mozgásuk.A sok sok videó bambulása közben,arra lettem figyelmes,hogy kopognak.Meglepődve tapasztaltam,hogy Márk volt az.-Gyors felöltözök és mehetünk!-szaladtam a fürdőbe,ahol már elő volt készítve a cuccom.

Miután felvettem,leszaladtam egy üveg vízért és már mentünk is a terem felé,ahol a legtöbb szabadidőt tölti Márk.
-Amúgy örülök, hogy meg vagytok Kingával-vetettem fel a témát.
.Ja,én is, most már nem veszekszünk annyit. Nagyon sokat változott, persze jó értelemben. Sokkal kevésbé hisztis, féltékeny, vagy bármi.-büszkélkedett.
-Hát igen, te voltál neki a megváltó. Eddig egy elkényeztetett kis picsa volt, persze mi úgy is szerettük, de sokkal jobb így, hogy mellette vagy. Vissza fogottabb, kedvesebb lett. Örülök neki, hogy ilyen lett, mert gondolom, azért még te se felejtetted el az ominózus éjszakát, amikor  Zsófit is nagyon elrontotta.
-Hát igen, az tényleg elég durva volt.
-Figyelj én nem mondom, hogy valaha is minta ember voltam, én is korán meglehetősen kezdtem az alkalmi ivást, meg a cigit is. Azt is nagyon jól tudom, hogy az egész társaságból ő az egyetlen, aki még nem dohányzik, és max sört ivott/iszik. De nem akarom, hogy úgy végezze mint én. Pofára esve, át verve, elhagyva. Tökéletes életet akarok neki biztosítani. Az unoka húgom, és mindennél jobban szeretem. Olyan, mintha a saját testvérem lenne. Persze, nem akarok belőle remetét csinálni, de majd ha 17 lesz felőlem cigizhet, ihat mindent, amit én. De olyat nem amit még én se. Például drog. Vagy ilyesmi.
-Úgy beszélsz, mintha az anyja lennél-mosolygott.
-Hát, lehet-nevettem.-De csak mert szeretem,akár mennyire is makacs.

Közben oda értünk az edző terembe. Ahogy bementünk minden felé helyes, izom pacsirták. Persze, én se most jöttem le a falvédőről, szóval volt annyi eszem, hogy feszes gatyát vegyek  és toppot,persze ez se hiába volt.Kicsit ribancosnak tűnök,de ha van mit akkor miért ne mutogassam?

-Gyere, ez a tiéd-mutatott előre egy vadi új, mélyvörös box zsákra.
-Semmi bemelegítés?-húztam az időt,mert kicsit féltem.
-Nem tesi órán vagyunk-vigyorgott pimaszul.
Oda sétáltam, elé álltam a zsáknak és bámultam. Közben Márk adott kesztyűt. Felhúztam, és tovább bámultam.Igen érdekesnek találtam,de beleütni nem mertem,nehogy ne sikerüljön és kiröhögjenek,mert azért egyetlen  lányként most per pillanat ebbe a terembe,sok figyelmet kaptam.

-Üsd!-szólt rám erőteljesebben.
Bele boxoltam egy aprót.
-Ennyi?-kérdezte gúnyosan.
Kicsit nagyobbat ütöttem bele.
-Na jó. Nem csak a tánchoz vagy béna, de még boxolni se tudsz.-piszkálódott.
-Igen?-teljes erőmből bele boxoltam a zsákba.
-Úgy ütsz, mint egy kislány és rajzolni se tudsz pff...-hergelt.
Még nagyobb erővel ütöttem bele háromszor .
-És még hangod sincs?!-húzott tovább.
Nálam viszont itt pattant el a cérna, és olyan erővel kezdtem verni a zsákot, mint még soha semmit. Márk nagyon jól tudta, hogy nálam ez a három dolog szent, és sérthetetlen. Ezt soha senki nem bírálhatja. Majdnem egy órán keresztül püföltem a zsákot teljes erőmből,ebben az egy órában max húsz perc szünetet tartottam,de akkor is Márk mondta.
-Esetleg tudsz valamit-nevetett. Ebben a pillanatban olyan akkorát bele boxoltam a vállába, hogy elég hallhatóan felszisszent. Pedig őt aztán verheti az ember, meg se érzi.
-Au, lezsibbadt a karom, büszke vagyok rád-nevetett fel.
-Úgy ütök pedig mint egy lány.-nevettem fel majd otthagytam és hazafelé mentem.
Tekintettel arra,hogy Peti hat helyett már akkor ott volt mikor hazaértem,nem voltam ideges.Letusoltam,majd kimentem hozzá és elbeszélgettük az időt.Mivel Ő a személyi asszisztensem rá bíztam a ruhám kiválasztását is.
Az egyik legrövidebb farmer sortom kapta ki a szekrényből egy egyszerű fehér trikóval.

-Rövidebbet nem találtál?-forgattam meg a szemeim.
-Jó lesz az.-kacsintott.
Felvettem a szerelésem,kimentem vissza a szobámba,ahol Peti éppen a gépemen böngészett valamit.Odaálltam elé és megráztam a fenekem,mutatva milyen aprócska is a sort amit választott.
-Ilyet ne csinálj,mert pasiból vagyok,neked iszonyat jó a feneked és nem tudom elrejteni az ösztöneim.-csapott az említett helyre.
-Tudom,azért csinálom,forrjon csak kicsit a véred,majd tuti lesznek ott idegen lánykák is.-cukkoltam-,avagy pasik is,te döntesz.
Utálta,ha azzal piszkáltam,hogy meleg,hisz nem az.Ízig vérig pasi,és ezt tapasztaltam egy éve körülbelül,egy tánc közepette. Khm.
-Mehettünk?-kérdezte,márt teljesen lázba.
-Igen.-adtam be a derekam.
A buli helyszínére érve kellemes illatok,és pont megfelelő decibellel szóló zene fogadott.
Kellemesen éreztem magam,mikor láttam,hogy csak a barátaim vannak ott,grillezést terveztek nekem.
Amint előkerült az a töménytelen alkoholmennyiség amit vettek,egyből kezdtem ellazulni,de nem lettem teljesen részeg,ellentétbe a többség fiú tagjaival.Az egyik kedvenc zeném vette kezdetét,és mivel épp Petivel táncoltam,neki kezdtem el rázni magam.Tudtam mit akarok elérni nála,de magam se tudtam miért.Egy zene alatt nem sikerült,ezért stílust váltottam.Pont jókor jött az erre legalkalmasabb zene.Azonnal mindent beleadva táncolni kezdtem,és el is értem amit akartam,mikor éreztem,hogy valami megmozdult a nacijába.Büszkeséggel töltött el,hogy a legjobb barátomnál is el tudom érni,ezt a reakciót.Persze az alkohol bennem is egyre több és több lett,így a végén már csak arra emlékszem,hogy a nyakamat szívogatta és puszilgatta.
Reggel a fejem fájására kelte.Gyógyszerért indultam,mikor észrevettem,hogy a szobámba elhelyezkedő fotelben Peti nyúlt el,akinek testét csak egy bokszer takarta.Magamon is végig néztem,engem egy köntös takart,ami alatt csak egy melltartó és bugyi volt.Egyből gondolhattam volna rosszra is,de nem tettem,hisz tudom Peti nem olyan,hogy kihasznál egy ilyen helyzetet.
-Jó reggelt.-dőlt be mellém az ágyba,így kizökkentve.
-Szép a nyakad.-kuncogtam fel,a sok lila foltot látva.
-Te voltál.-fordult komoly arccal felém.
-Mivan????-csúszott a hangom két oktávval feljebb...