2015. július 9., csütörtök

Első rész!

Sziasztok itt is a első rész!
By:TimicHuso



Akkor az elejéről az egészet!
Itt ülök, kétségek közt, össze tört szívvel, fogalmam sincs, mit fogok csinálni. Az ember akiben a világon a legjobban bíztam,át vert. Akit mindennél jobban szerettem, akinek képes lettem volna a szüzességemet adni, akiért bármit megtettem volna. Át vert. Össze tört,ki hajított egy olyan dologért ,amit el se követtem.
Ha valaki nekem 2 hete azt mondja, hogy ez lesz életem legrosszabb hete, kiröhögöm, és egyszerűen ott hagyom. Soha nem gondoltam volna, hogy lehetek ennyire mélyen, a süllyesztő legmélyebb pontján.
Tudom nagyon jól, hogy nem voltam minta ember -cigi, alkoholizálás-,de ha arra kell gondolnom, hogy 2 hete majd nem egy ilyen mocskos szemét állatnak adtam a legféltettebb testi kincsem, egyszerűen hánynom kell magamtól.
Szeretném ki írni magamból, vagy esetleg ki énekelni,rajzolni,táncolni, de nem megy. Pici korom óta ezt csinálom, ha bármi bánt, de nem vagyok képes még csak kimondani sem azt, hogy mért undorodom ennyire Alextól. Nem tudom hogyan lehettem ennyire nagyon vak.
Ahogyan itt zokogok, egyre csak feltörnek bennem az emlékek.
Amikor először találkoztunk, hogy mennyi ideig nem mertem neki bevallani hogy szeretem és,hogy aztán ő mondta el. Azt mondta, hogy mindig is többet érzett irántam, de nem akarta elrontani a barátságot, aztán még is csak össze jöttünk.
Emlékszem egyik nap este, eljött a sötétben, ki állt az ablakom alatt és csak órákon át beszélgettünk,mert anya nem engedte be.Egész este képes lettem volna hallgatni a mély és dörmögős hangját,amitől mindig megborzongtam.De ez már a múlt.Ma már más.
Emlékszem, az osztálykirándulásra  Balatonon, amikor altatót csempésztek az ofő kajájába, engem ki hívott a szálloda fedett medencéjéhez, és egész este csak ketten voltunk.
Nagyon sok mindenen keresztül mentünk mi már, erre hiába mondom el neki őszintén az igazat,mégse nekem hisz.Kegyetlen érés.
Mind ez akkor kezdődött amikor Amarilla hívott két hete.
Azzal hívott fel, hogy azonnal menjek le az ebédlőbe -suliba voltunk-,és amikor bementem olyat láttam, hogy azt hittem meg szakad a szívem.
Ott állt Leilával,  ölelte, csókolta. A többit már nem láttam mert  elfutottam,hogy ne lássák kitóduló  könnyeim.
Valahogy kiderítette,hogy megtudtam és majd' egy hétig esdekelt  a bocsánatomért,mire Én hülye majdnem meg is bocsájtottam neki,amikor is kiderült,hogy két hónapja kavar a legjobb-az az volt legjobb-barátnőmmel.
Gondolom senkinek sem kell mondani,hogy azon a héten szép volt a sárga föld,de én alá ittam magam.Sírástól dagadtak voltak a szemeim és senki nem látott egy hétig.
Aztán gondolkoztam.Miért én sírok és rombolom magam,mikor Ő baszta el.Egy ilyen embert nem ér hiányolni,hisz vannak sokkalta jobbak a környezetembe.
Iskolában persze úgy kellett tennem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.Igen ez a mai napig sikerült is.De csak a mai napig,ugyanis ma egy igencsak sokkoló hírt kaptam.
Kiderült,hogy a drága  Alex le is feküdt vele és nem is egyszer,hanem jó sokszor.Persze annyira naivak voltak,hogy védekezni el is felejtettek,így hát megjelent a házuk felett a gólya.Ennyit  erről az emberről.Gusztustalan.Szóra se méltattam,így amikor felém közeledett egy hatalmas pofonnal indítottam,le is zártam a vele kapcsolatos korszakot.Az esetért nem kaptam semmit, mivel tanár nem látta, a többiek pedig inkább örültek, és büszkék voltak rám. Persze ebben az esetben, nem mintha számított volna a büntetés.
A nap további részében üveges tekintettel ültem a padban. A többiek tolerálták, és mindenki csendben volt. Ami egyeseknél igen csak nagy teljesítmény,mivel mindig megy a szájuk.Csöndben mellettem voltak a barátaim és ügyeltek arra,hogy semmi gubanc ne legyen.
Haza jöttem, és a mai volt az első nap, amikor csak cigiztem, és úgy szenvedtem mint még soha. Italhoz nem nyúltam, mert rá jöttem semmi értelme. Nem mintha eddig olyan nagyon alkoholista lettem volna, de ebben a két hétben igen csak sokat ittam.Az esti teendőim után gyorsan befeküdtem az ágyba és próbáltam aludni,de nem ment.Csak az agyam járt és gondolkoztam,hogy vajon én is ilyen sorsra jutottam volna,ha vele maradok?Engem is felcsinált volna,játszadozott volna velem is?
Nem tudom..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése